2010. december 31., péntek

Tündi pogácsája

Kicsit kipihentem a karácsonyt és lassan gyógyulunk is, ami azon is nagyon jól látszik, hogy ma már főztem is, most meg épp pogácsát sütök. Szilveszterkor nálunk nincs nagy lakoma, nem eszünk pezsgős malacot, és nincs külön éjféli étkezés sem. Ebédre valami teljesen átlagos, hétköznapi ételt eszünk, arra azért figyelek, hogy szárnyas ne legyen - valószínűleg valami húsmentes lesz, így biztosan elkerüljük a szárnyast :) - vacsorára pedig leveles tésztában sült virslit készítek évek óta, hideg salátákkal: tejszínes kukoricasalátával és hagymás krumplisalátával. Újévkor pedig lencsét eszünk.
Amit viszont igyekszem hagyományosan elkészíteni, az a pogácsa és/vagy sajtos, sós rúd. Idén Tündi barátnőm pogácsareceptjét választottam, a kislánya a bizonyíték rá, hogy mennyire finom, ő ugyanis imádja :)
Hozzávalók:
1 dkg élesztő
1 dl tej
pici cukor
40 dkg liszt
1 púpos teáskanál só
25 dkg margarin
20 dkg reszelt sajt
1 kis pohár tejföl
2 tojás
Az élesztőt a meleg cukros tejben felfuttatom, közben összekeverem a lisztet a sóval és elmorzsolom benne a margarint, majd hozzákeverem a reszelt sajt 2/3 részét. Ezután jöhet az élesztős, cukros tej, a tejföl és a tojás. Nekem ez a mennyiség nagyon lágy lett, de valószínűleg a tejet és a tejfölt nem pontosan mértem, így gyúrtam még hozzá lisztet.
Ha ez megvan, kinyújtjuk, majd félbehajtjuk és 10 percig letakarva pihentetjük. Ezt még kétszer megismételjük, harmadszorra 20 percig pihentetjük. Amikor ez is letelt, körülbelül egycentisre nyújtjuk, megkenjük tojással, megszórjuk a maradék sajttal és kiszaggatjuk. Én előbb szaggattam, aztán kentem és szórtam.

Sütési hőfokot és időtartamot nem adott meg Tündi, így megpróbálkoztam egy általában megfelelő 180 fokkal, így majdnem 40 perc alatt sült ki egy tepsi pogácsa, pedig közben még kicsit feljebb is húztam, amikor láttam, hogy lassan sül. A másodikat már 190 fok körül sütöm. Nagyon finom lett! Kívül ropogós, belül omlós, isteni!

2010. december 30., csütörtök

Pulóver Regőnek

Ezt a pulcsit is karácsonyra szerettem volna elkészíteni, de az egyéb bokros teendők mellett nem sikerült. Nem bántam nagyon, nem ajándékba terveztem, Regő azt még úgyse értékelné, csak elképzeltem, milyen csinos lenne a kis világoskék ingével, kihajtott gallérral :) de ingben, pulcsi nélkül is csinos volt azért. Mára pedig el is készült a pulóver is, és itthon, melegítővel felpróbálva, ing nélkül is csinos :) Majd hozok olyan képet is, amin csak a pulcsi és a minta van, de a tulajdonos most épp magával vitte a nagypapájához :) 
A leírás az Egyszerű kötött holmik kicsiknek című könyvből való,amit egy-két hete vettem meg Pati ajánlására, ezúton is nagyon köszönöm neki, nagyon szép dolgok vannak benne, nemcsak ruhák! A fonalat pedig a legutóbbi Aldi akción vettem, vicces, hatalmas negyvendekás gombolyagban. Nem mértem meg, mennyi fogyott el ehhez a kis pulcsihoz (kb. 86-os méret) de jó sok maradt, fel fogom használni Marcinak is egy pulóverhez. Íme még két kép:


A színe inkább a felső képen láthatóra hasonlít, a másodikon csak a vaku műve :)

2010. december 28., kedd

Játék

Kishúgom játékra hívott, igaz, hogy karácsony épp elmúlt, de kívánságlistát írni mindig lehet. Emlékszem, egyszer a kollégiumban írtam össze az összes hirtelen eszembe jutó vágyamat, amik között szerepelt az is, hogy majd a jövőben szeretnék gyereket, de kispénzű kollégistaként az is, hogy úgy szeretnék sajtot enni :D mindkettő többszörösen kipipálva azóta :)
Tehát a játékszabályok:
-add tovább a listaírás feladatát további hét blogírónak
-linkeld ki őket
-értesítsd őket
-írd meg a karácsonyi kívánságlistád
-küldd el a listát erre az email címre: radmila.morgan@gmail.com
-szurkolj, hogy teljesüljenek a kívánságaid
-legyen boldog a Karácsonyod!

Az utolsó feltétel már teljesítve is :) Kezdem a listaírással. Szívesen írnék most egy jól megfogalmazott, hosszú levelet annak, aki meghallgatja, de valahogy túl intimnek érzem, úgyhogy maradok a listaszerűen megfogalmazott kívánságoknál:
 - egészséget kérek az egész családomnak és minden szerettemnek
 - két kisfiamnak hosszú, boldog életet, hogy mindig jó testvérek legyenek és számíthassanak egymásra
 - hogy mielőbb befejezhessük a házunkat
 - itthon maradhassak Regővel, ameddig szeretnénk, de ha eljön az ideje, könnyen-gyorsan jó, gyerekbarát állást találjak
 - hosszú, egészséges életet a nagypapámnak és a gyerekeim nagyszüleinek
 - lakást és gyereket a húgomnak :) utóbbit nem muszáj jövőre teljesíteni :)
 - időt és jó szervezést ahhoz, hogy mindennap csinálhassam egy kicsit azt, amit csak úgy, a magam kedvére szeretnék
 - türelmet, kreativitást és következetességet a gyereknevelésben
 - és ha tárgyi ajándékot is kell kérni: könyvet, könyvet, könyvet! egy pizsamát, fonalat, illatos habfürdőt :)

Akiknek továbbadom:
Gyertek Ti is játszani!

Süteménykeverékek ajándékba

A képen látható sütikeverékeket készítettem családom hölgy tagjainak. Az üvegeket az Ikeában vásároltam, nagyon szép és praktikus, az ünnephez illően csillagmintás, régimódi tetővel, ha a sütialapanyagot elhasználták belőle, akkor is jól használható ajándék. Menjünk sorba: a bal szélső üveg rumos-gyümölcsös süteménykeveréket tartalmaz, ezt a húgom kapta. A két középső csokis süti lesz, az egyiket mazsolával, a másikat mogyoróval készítettem, előbbi Péter anyukájáé, utóbbi a nővéremé lett. Az utolsó pedig a korábban itt is közzétett diós tallér alapja. Ennek a receptje volt saját, a többit Mónitól lestem el, akinek ezúton is külön köszönet! Kicsit változtattam rajtuk aszerint, hogy milyen alapanyaghoz jutottam könnyebben hozzá, vagy ki mit szeret a családban, így készültek ezek az ajándékok. A lényegük, hogy a szárazanyagot, esetleg aszalt gyümölcsöt, diót, mogyorót, olajos magvakat szépen rétegezzük egy üvegben, a megajándékozottnak már csak a tojást, vajat, esetleg egyéb folyadékot kell hozzátennie. 
Természetesen az üvegeket szépen fel is díszítettem szalaggal, saját készítésű ajándékkísérővel, rákötöztem a feltekert receptet, csak a kész állapotról készült fotó homályos lett :) De az ünnepeltek örültek, és ez a lényeg :)

Péter pulcsija

Most már fel merem tenni, és nem baj, ha olvassa :) Az elmúlt hónap posztjai alapján úgy tűnhetett, a mackók óta nem is kötöttem, csak sütöttem-főztem, és tényleg több is volt a konyhai ténykedés, mint a kézimunka. De lopott percekben, titkos órákban karácsony előtt két nappal végre elkészült ez a pulcsi:

Itt a mintája közelebbről:

Középen egy kelta fonás, kétoldalt egy-egy egyszerű fonás, a karján is ugyanilyen fut végig. A pulóvernek története van. Még valamikor októberben volt a Lidl-ben fonalakció, ott láttam meg ezt a sötétszürke, nagyon vastag fonalat 60 dekás egységcsomagokban. Akkor már terveztem, hogy jó lenne Péternek egy pulóvert kötni karácsonyra, és lecsaptam erre, két csomaggal is vettem, gondolván, hogy 1200 grammnak elégnek kell lennie. Aztán ahogy készült és fogyasztotta a fonalat, aggódni kezdtem, hogy mégse elég. Visszamentem a Lidl-be, és már nem volt! Körbekérdeztem mindenfelé az ismerősöket, barátnőket, Budapesttől Szigetszentmiklóson át Nyíregyházáig és vissza, hogy másik városban van-e esetleg, és persze közben én is kerestem, sőt még a Lidl vevőszolgálatot is felhívtam :). Egy héttel később teljesen más miatt jártam Fehérváron, és valami isteni sugallatra bementem a harmadik Lidl-be... és ott volt a fonalam! Gyorsan pótoltam a készletet, és így már elég is lett, két gombolyag maradt végül.
Az elejét és a hátát egy meglévő pulóver alapján terveztem, a kelta fonás a Szép kézimunkák című könyvemből van, elsőre bonyolult, de könnyen belejöttem. Az ujját nem mertem magam kitalálni, kerestem egy hasonló méretű pulóvert egy újságban, és az alapján kötöttem, de mivel az ott leírt pulóver nem ilyen vastag fonalból készült, az ugyanazzal a leírással kötött ujjak hatalmasak lettek, körülbelül 10-12 centit kell majd lebontanom az ujjából :) Láttam ezt már, amikor elkészültem, de meg akartam várni, amíg Péter felpróbálja. Nagyon örült neki, és mindennap mondogatja, hogy csináljam már meg az ujját :)

2010. december 23., csütörtök

Borhabtorta

Ez már szinte saját receptnek mondható, körülbelül 8-9 éve írtam le az akkori Nők Lapja C@fé oldalról. Nagyon finom, könnyű torta, díszítéstől függően ideális a szüreti időszakra, de karácsonyra is. Gyerekek is fogyaszthatják, mert a bort felforraljuk hozzá, így az alkohol elillan. Hozzávalók:
A tésztához: 
3 tojás
6 dkg liszt
6 dkg cukor
1 ek. olaj
A tojások sárgáját a cukor 1/3 részével habosra keverjük. A tojásfehérjéket a maradék cukorral kemény habbá verjük, hozzáadjuk a cukros tojássárgáját, óvatosan a lisztet, majd az olajat, és egy kapcsos, kerek tortaformában előmelegített, közepes sütőben megsütjük, és a formában hagyjuk kihűlni.
A borhabhoz: 
4 tojás sárgája
5 dkg liszt
4 dl félédes vagy édes fehérbor
20 dkg cukor
egy fahéjdarabka
8-10 szem szegfűszeg
2 dkg zselatin
1 dl víz
6 dl tejszín
A tojások sárgáját a liszttel és kevés borral simára keverjük. A maradék bort a cukorral, a fahéjjal és a szegfűszeggel felforraljuk, a lisztes-boros tojássárgájához szűrjük, és együtt sűrűre felfőzzük, majd lehűtjük.
A tejszínt kemény habbá verjük. A zselatint a vízben felfőzzük, és még forrón a tejszínhabhoz keverjük. A kihűlt krémet összekeverjük a zselatinos tejszínhabbal.
A borhabot a tortaformában hagyott tésztára öntjük és egy napig hűtőben dermedni hagyjuk. Tetejét dióval, szőlőszemekkel, kakaóporral, fahéjjal díszítjük. Én holnap csillag alakúra kivágott sablonnal, fahéjas porcukorral fogom díszíteni, ez lesz a szentestei vacsora utáni desszertünk.
Ezzel a recepttel kívánok minden kedves olvasómnak, követőmnek és erre járónak szép és boldog karácsonyi ünnepeket!

Gubakifli

Ez pedig ma készült, illetve a második tepsivel még sül is. A receptet Limara blogján keresztül a diningguide oldalán találtam. Nálunk hagyományosan a 24-ei ebéd mákos guba, ezt a hagyományt még otthonról hoztam. Gyerekkoromban nem is hallottam gubakifliről, mindig sima bolti kifliből készült a guba, nagyon szerettem, és tavalyig én is úgy készítettem. Amikor később láttam a boltban kapható gubakifliket, meg hallottam nagymamákról, akik otthon készítik, nagyon bonyolultnak gondoltam. Úgyhogy most egyrészt kicsit büszke vagyok magamra, másrészt meg ismét rájöttem, hogy sok bonyolultnak kinéző dolog nem is az :)
A receptet nem másolom, a linken látható, pontosan ugyanúgy készítettem. A mákos guba pedig így készül belőle:
A kifliket felszeletelem és tepsiben, sütőben egy kicsit megpirítom. Közben 3/4 liter tejet felforralok, öt evőkanál mézet és 5 dkg vajat olvasztok fel benne. 30 dkg mákot cukorral megdarálok. A kiflikarikákat egy nagy jénai tálra halmozom, meglocsolom a forró vajas-mézes tejjel, és a cukros mákkal megszórva tálalom.

Klasszikus bejgli

Így készült nálunk tegnap:
Hozzávalók 6 rúd bejglihez:
1 kg liszt
20 deka vaj
15 deka zsír (én e kettő helyett 35 deka margarint használtam)
6 evőkanál cukor
2,5 dkg friss élesztő
2 tojás
2 dl tej
fél dkg só
2 ek. tejföl
a kedvenc karácsonyi cd-d

A cd-t behelyezzük a lejátszóba, nagyot szippantunk a karácsonyi hangulatból, és nekilátunk. A lisztet, a vajat, a zsírt (vagy margarint) és a cukrot mély tálban finomra elmorzsoljuk.

Az élesztőt enyhén cukros, meleg tejben felfuttatjuk és a morzsához adjuk. Hozzáadunk egy felvert tojást , egy ek. tejfölt és a sót. Alaposan összegyúrjuk, majd hideg helyen egy-két órát pihentetjük. Közben elkészítjük a töltelékeket:
Mákos töltelék: 30 dkg cukor, 40 dkg mák, 2 dl tej, 1 kis zacskó aprószemű mazsola, fél citrom héja, 1 csomag vaníliás cukor. 
A mákot a cukorral megdaráljuk, a tejet apránként hozzáöntve elkezdjük melegíteni, hozzáadjuk a többi hozzávalót, és az első rottyanásig összefőzzük.

Diós töltelék: 30 dkg cukor, 30 dkg darált dió, 2 dl tej, egy kis csomag aprószemű mazsola, 1 vaníliás cukor, 1 citrom reszelt héja. Pontosan úgy készül, mint a mákos töltelék, a cukrot összekeverjük a dióval, a tejet apránként hozzáadva hevítjük, majd a többi hozzávalóval összefőzzük.
Mandulás töltelék: ugyanúgy készül, mint a diós, csak a dió helyett mandulával. A mandulaszemek barna héját nyugodtan bele lehet darálni, nagyon finom, marcipános ízű lesz, tavaly találtam fel :)

Gesztenyés töltelék: 50 dkg gesztenyemassza, 4 ek. rum, 1 tojás sárgája, 1 evőkanál cukor. A tojást és a cukrot habosra keverjük, a gesztenyemasszát felolvasztjuk, és a cukros tojáshoz adjuk a többi hozzávalóval, lágyra keverjük. Én nem akartam bele se rumot, se aromát tenni, a sima vizet meg íztelennek gondoltam pótlásnak, így 4 ek. narancslevet adtam hozzá, és úgy is finom lett.

Közben talán eltelt az az egy-két óra, ha nem, igyunk egy kávét, és hallgassuk a karácsonyi zenét. Ilyen szép foszlós tésztát kell kapnunk:

Ha ilyen, hat egyenlő részre osztjuk, cipókká formáljuk őket, majd egyenként téglalappá nyújtjuk. Megkenjük őket a töltelékekkel (a megadott mennyiségek 2-2 bejglire elegendőek, én idén mákosat, diósat és gesztenyéset készítettem). Praktikus, ha a tölteléket evőkanállal kisebb halmokban tesszük a tésztára, így könnyebb egyenletesen elkenni.

A rövidebbik végüket egy picit behajtjuk, feltekerjük és sütőpapírral kibélelt tepsikbe helyezzük a bejgliket. A megmaradt egy tojást elkeverjük a megmaradt egy ek. tejföllel, és ezzel kenjük meg a tetejüket. Meleg helyen félórát pihentetjük, majd újra megkenjük, de most hideg helyen pihentetjük félórát. Elméletileg ettől a dupla kenéstől és hideg-meleg pihenéstől lesz szép márványos a tetejük.

Ha jól kipihenték magukat, forró sütőben, 190-200 fokon körülbelül 35-40 perc alatt megsülnek. Nekem ilyenek lettek (felszeletelni csak holnap fogom őket):


2010. december 20., hétfő

Leveles tészta alatt sült zöldségek

Eszter kérésére íme a szentestei vacsoránk, főételünk receptje 6 személyre:
15 dkg gomba
3-4 db paradicsom
2-3 db sárgarépa
5-6 db burgonya
2 kisebb cukkini
1 szál póréhagyma
20 dkg előre megfőzött fehérbab vagy konzerv
személyenként egy tojás, de csak annak, aki szereti a tükörtojást :) + 1 tojás
3 ek. olívaolaj
1 ek. vágott petrezselyem
1 ek. vágott bazsalikom
pici liszt
só, bors
1 csomag leveles tészta

A leveles tésztát kiengedjük, a zöldségeket megmossuk, felaprítjuk, a répát és a póréhagymát karikára, a többit kockára. Az olajon megfuttatjuk a sárgarépát, majd rátesszük a burgonyát és néhány perc alatt összepirítjuk. Sózzuk, borsozzuk, és beletesszük a cukkinit, a póréhagymát és a gombát. Összepirítjuk és saját levében pároljuk 8-10 percig. A zöldfűszerekkel ízesítjük, majd hozzáadjuk a paradicsomot és a lecsepegtetett babot. Kicsit összeforraljuk, majd elosztjuk hat egyszemélyes cseréptálba, és mindegyikre (vagy ahányan kérnek) egy tojást ütünk. Nekem két egyszemélyes cseréptálam van, és egy kis cserép sütőtálam, azt neveztem ki négyszemélyesnek, és csak a két egyszemélyesre ütök tojást. A sütőt 180 fokra előmelegítjük, a leveles tésztát lisztezett deszkán 3-4 mm vastagra nyújtjuk, és akkora kockákra vágjuk, hogy bőven befedje a tálkákat. Befedjük vele a tálkákat, megkenjük tojással a tetejüket, késsel vonalakat húzogatunk rájuk, és a sütőben 15 perc alatt pirosra sütjük. Jó étvágyat!

2010. december 19., vasárnap

Karácsonyi menü

Amióta Péterrel együtt vagyunk, azaz most már az ötödik karácsonyon, hagyományosan a következő a menünk, a sütik változnak, de egyes klasszikusok mindig vannak:
24-én:
 - böjtös ebéd: krumplileves és mákos guba. A gubát idén először magam tervezem készíteni Limara receptje alapján, eddig mindig kifliből szoktam.
 - szenteste vega vacsora: tejszínes gombakrémleves és leveles tészta alatt sült zöldségek, idén desszertnek borhabtorta lesz, valamint bejgli és aprósütemények: mézeskalács, diós tallér, sakktáblák és csigák. Vacsora előtt hagyományosan elvágunk egy almát annyifelé, ahányan az asztalnál ülünk, és kérjük, hogy jövőre is legalább ennyien legyünk.
25-én:
 - az én kedvenc ételem: baconba göngyölt, fokhagymával tűzdelt pulykamell római tálban, vele sült zöldségekkel és gesztenyével. Péter eheti a zöldségeket, így a vegetáriánus ebéd is megvan. Desszert: diós-mézes sült alma, meg némi maradék tegnapról. Meg nem is nagyon szoktunk éhesek lenni, tavaly is sikerült délután négy tájban ebédelnünk :) 25-én vacsorára mindenki válogat az eddigiekből, ami kedvére való, de az is előfordulhat, hogy kipukkadok! felkiáltással nem is kér semmit.
26-án utazunk anyukámékhoz, a pulyka is jön velünk. Ott van hagyományos halászlé és töltött káposzta, de szokott lenni ananászos, tejszínes sertéskaraj meg egyéb ínyencségek is. Receptekkel jövök az ünnepek után, vagy kéri valaki valamelyiket? Csak képpel nem tudok addig szolgálni :)

Sakktábla és csiga aprósütik

Ez a süti annyira megtetszett Limara blogján, hogy úgy gondoltam, muszáj elkészítenem karácsonyra. De akárhogy böngésztem a leírást, nem sikerült megértenem, hogy akkor mennyi fehér tészta és mennyi kakaós, hány lap mekkorára nyújtva, és hogy is van ez? Szerencsére egy kedves kommentelő betette Edith blogját, ahol részletesebben le volt írva a süti. Így ihlet by Limara, recept by Edith, süti elkészült by Timi, egy darab beteg gyermekkel nehezítve tegnap délután.
Edith írja a leírásban, hogy nem könnyű a tésztával bánni, meg hogy ő kevesellte a mennyiséget 40 db sütihez. Hát, én is, nem is kicsit. Aztán 53 db lett :) 25 csiga, de tényleg egész apró, és 28 sakktábla, ezek kicsit nagyobbak. Ami a tésztát illeti, tényleg nem könnyű vele bánni, főleg a fehérrel, szerintem elbírna még némi lisztet. A recept és a leírás szerint a barna tésztához az egészből 20 dekát kell levágni, és ehhez tenni 2 ek. kakaót. Így, ennyi plusz szárazanyaggal a barna tészta jól gyúrható, nyújtható, nem szakadós lett. Tehát ha a maradék fehér tésztához tennénk kb. négy-öt evőkanál lisztet, talán azzal is könnyebb lenne bánni. Nem is fázisfotóztam most, örültem, ha magával a tésztával boldogulok :)
Na de a recept:
25 dkg liszt
18 dkg vaj (én margarint használtam)
15 dkg cukor
2 cs vaníliás cukor
2 tojás sárgája
1 ek. tejszín
2 tk. kakaó és 5 dkg reszelt keserűcsoki - ehelyett én két ek. kakaót használtam és csokit nem
1 tojásfehérje
A kakaó kivételével összegyúrjuk, ezt nálunk természetesen Marci végezte, az előzetes mérésekkel együtt, ez még a könnyű része. A kész tésztából levágunk 20 dkg-ot, ebbe teszünk 2 ek. kakaóport, és összegyúrjuk. Mindkét tésztát alufóliába csomagolva a hűtőbe tesszük egy félórára.
Ha ez megvan, akkor jönnek a bonyodalmak. Én szabócentivel méregettem, hogy kijöjjön a süti matematikája :) Tehát a barna tésztából levágunk egyharmadot, és a fehérből egy ugyanakkora darabot, ezek visszamennek a hűtőbe. A maradék barna tésztából egy 9x18 centis lapot nyújtunk kb. egy centi vastagra, és 9 egyforma csíkra vágjuk. A fehér tésztából levágunk egy ugyanekkora darabot, és ugyanezt megcsináljuk vele. Aztán a csíkokat egymásra halmozzuk: egy fehér, egy barna, egy fehér, ezt megkenjük tojásfehérjével, majd egy barna, egy fehér, egy barna, tojásfehérje, stb. amíg elfogynak a csíkok. Ha ez is megvan, félretesszük az építményünket, és a maradék fehér tésztát akkorára nyújtjuk, hogy pont bele tudjuk csomagolni, ez elvileg kb. 15x18 centis lap, kb. 3 mm vastag. Ha belecsomagoltuk, a szabálytalan végeket levágjuk, a lepottyant részeket tészta után ácsingózó gyermekünknek adjuk, a kész hengert alufóliába csomagolva a hűtőbe helyezzük egy órára.
Elővesszük a félretett barna és fehér tésztadarabokat. Egyformára és jó vékonyra nyújtjuk őket, praktikus, ha a fehér egy picit nagyobb. A fehéret megkenjük tojásfehérjével, amit az imént jutalmazott gyermekünk boldogan vállal. Ráhelyezzük a barnát, jó szorosan feltekerjük, és alufóliába csomagolva mehet a testvére mellé a hűtőbe.
Van egy óránk, ezalatt pihenünk, iszunk egy kávét és megfogadjuk, hogy soha többet sakktáblasüti... Közben azért előmelegítjük a sütőt 180 fokra, és kibélelünk két tepsit sütőpapírral. Aztán kivesszük a hűtőből a hengereinket, fűrészelő mozdulatokkal óvatosan, vékonyan felszeleteljük őket, közben csodálkozunk, hogy negyven darab? Ebből? Jé, lesz annyi! Nahát, még több is! - és a szeleteket a tepsikbe helyezzük. 180 fokon 15 perc alatt megsütjük, adunk kóstolót a családnak, majd elhessegetjük őket és arra gondolunk, hogy talán legközelebb szebben sikerül a sakktábla... Mi, legközelebb...?? Nem úgy volt, hogy soha többé? Na jó, meggondoltuk magunkat :)

2010. december 16., csütörtök

Diós tallér

Tegnap gyorsan kedvem támadt még valami aprósütit sütni, a mézes ugyanis gyorsan fogy :) Van egy jó kis sütireceptes könyvem, ebből néztem ki egy olyat, amihez minden volt itthon, ez a diós tallér. A könyv pedig Gina Greifenstein: Karácsonyi aprósütemények c. könyve, ez:

Nagyon jó és olcsó kis könyv sok recepttel, szívesen ajánlom. A diós tallér receptje így hangzik:
80 darabhoz kell:
25 dkg liszt
20 dkg cukor
20 dkg darált dió
20 dkg puha vaj
1 tojás
fél teáskanál őrölt fahéj
késhegynyi őrölt szegfűszeg
A hozzávalókat összegyúrjuk, nálunk ezt természetesen Marci vállalta:


Ha kész a tésztagombóc, nejlonnal letakarva néhány órát, egy éjszakát pihentetjük. Úgy is lehet, hogy rudat formázunk belőle, azt csomagoljuk folpackba és így pihentetjük, én csak reggel formáztam két rudat, és kb. fél-egy centi vastagon felszeleteltem. Arra figyeltem inkább, hogy elméletileg ebből az adagból 80 darabnak kell lennie, lett is:


200 fokra előmelegített sütőben 12-15 perc alatt világosbarnára sütjük. Figyelni kell rá, mert hamar sül, főleg, ha valakinek olyan nehezen szabályozható sütője van, mint az enyém, nekem az első pár darab meg is égett. A többi viszont nagyon finom lett! Jó étvágyat mindenkinek!

2010. december 15., szerda

Itthoni mézeskalács

Tegnap végre megsütöttük itthon is a mézest. Korábban szoktam, Mikulás után, de idén 8-ára volt betervezve egy ikea túra, amikor vettem volna szuper új kiszúrókat. Túra volt is, kiszúrók nem voltak :( így hétvégén mentem be Fehérvárra a háztartási boltba, és egyesével tudtam venni kis és nagy angyalt, hóembert, perecet... így már elégedett voltam, hétfőn begyúrtuk Marcival a tésztát, és tegnap megsütöttük. A recept ugyanaz, mint a ságvári mézeskalácssütésnél. Marcit meg kellett várni vele, amíg hazaér az iskolából, nagyon szeret tésztát gyúrni:

Ilyen lett a gyúrás végén a tészta:

Nejlonba csomagolva körülbelül egy napot pihent a hűtőben. Tegnap délután aztán kivettem, a sütőt előmelegítettem kb. 175 fokra (nehéz megállapítani, mert gázsütő, abból is speciális, 10 fokozatú, de kb annyi lehetett) a tepsiket kibéleltem sütőpapírral, a gyúródeszkát megliszteztem és kétfelé osztva elkezdtük jól átgyúrni, puhítani a tésztát.



Amikor már könnyen kezelhető volt, kinyújtottam, és elkezdtük szaggatni. Itt a sok-sok kiszúró, amiből válogathattunk:

Utána már futószalagon ment az egész: az első tepsi tészta kisült, Marci díszítette, én nyújtottam és szaggattam, az aktuális tepsi meg mindig sült. Amikor az utolsó is bekerült a sütőbe, én is nekiálltam díszíteni. Regő pedig szinte végigaludta az egész programot, ő a végén vállalta a főkóstoló szerepét.
A díszítéshez idén vettem cukormázas díszítőtollakat, dekorszíveket és gyöngyöket, de azt hiszem, jövőre visszaváltok a házi cukormázzal, illetve magvakkal való díszítésre. Jól el lehet szórakozni ezekkel a tollakkal, de azért nem az igazi. Mindenesetre Marci élvezte.

A végeredmény: 206 db mézeskalács, részben díszítve. Egy kisebb doboz szabad fogyasztásra a fiókban, egy nagyobb a puhaságot garantáló almaszeletekkel a spájzban várja a karácsonyt. Nem ér találgatni, hogy melyiket díszítette Marci, és melyiket én! :)

2010. december 12., vasárnap

Aranygaluska

Tegnap azon morfondíroztam, mit is süssek-főzzek ma ebédre. Nem vagyunk az a hagyományosan vasárnapi ebédeket készítő, evő család, nálunk nincs húsleves meg rántott hús minden héten, akkor van az, ha megkívánjuk - vegetáriánus családfővel elég ritkán :) - szóval általában valami egyszerűt és finomat szoktam készíteni. Kivéve, ha rámjön a konyhai kreatívkodós kedv. Mivel tegnap tényleg nagyon egyszerű és gyors paprikás krumpli volt, mostanra valami kicsit ünnepibbre, bonyolultabbra gondoltam, és persze vegetáriánusra. Elalvás előtt bevillant az aranygaluska ötlete, és mivel reggelre se ment ki a fejemből, eldöntöttem, hogy ez lesz a mai ebéd, még desszertet sem kell készíteni utána :) Limaránál találtam egy nagyon jól hangzó receptet, már kel is a tészta. Így hangzik:
Tészta:
  • fél kg liszt
  • csipet só
  • 3-4 evőkanál cukor
  • 3 tojás sárgája
  • fél citrom reszelt héja
  • 2,5 dl tej
  • 2,5 dkg élesztő
  • 5 dkg olvasztott vaj
Az élesztőt a cukros tejben felfuttatom, a többi hozzávalóval összedolgozom, kicsit dagasztom (én kézzel) és meleg helyen duplájára kelesztem. Lágyabb kalácstésztát kell kapnunk, én annyival több lisztet használtam hozzá, amennyivel az ujjaimról le tudtam dörzsölni a tésztát.
Először az eredeti recept szerint nyújtani és szaggatni akartam, aztán Limaránál a kommentekben olvastam, hogy többen csak kézzel gombócokat formálnak. Én nagy barátja vagyok mindennek, ami egyszerűsíti a munkát és csökkenti a mosogatnivalót, így én is ezt a módszert választottam. Még jobban is tetszik, így tényleg szabálytalan kis galuskák lesznek.
Szóval a duplájára kelt tésztából kézzel galuskákat formálok, és először olvasztott vajba, majd cukros dióba forgatom őket. Körülbelül 15 deka darált dió kell hozzá 3-4 evőkanál porcukorral elkeverve, és 5 deka olvasztott vaj.

Ahogy megforgatom őket, mennek a vajazott tepsibe, nem túl szorosan egymás mellé:

Két rétegre lett elég a tészta, a rétegek közé és a tetejére is bőven szórtam a cukros dióból. Amikor elfogyott a tészta, begyújtottam a sütőt, és amíg 180 fokra felmelegedett, mellette még tovább kelesztettem a tésztát.

Aztán amíg sült, elkészítettem hozzá a vaníliasodót. Kell hozzá:
2 tojás
4 evőkanál cukor
1 zacskó vaníliás cukor
2 evőkanál liszt
fél liter tej
Először is egy közepes lábosban vizet teszek fel forrni. Aztán egy ráillő műanyag tálban habosra keverem a tojást a cukorral, a vaníliás cukorral, hozzáadom a lisztet, és a gőz felett kevergetve a tejet.

Aztán addig kevergetem a gőz felett, amíg olyan jó kis sodósűrűségű nem lesz.

A galuskának körülbelül 40 perc kell, amíg szép pirosra sül, addig a sodó is elkészül, és meg is lehet teríteni. Íme a végeredmény, nekem kicsit lesült az alja, de mindenkinek nagyon ízlett:

2010. december 2., csütörtök

Madárkalács

Szeretnék madáretetőt készíteni a kertünkben lakó cinkéknek és egyéb kis énekesmadaraknak, addig jutottam el, hogy találtam hozzá "szabásmintát", de leesett a hó, majd az ónos eső. Szükség törvényt bont - tegnap hirtelen madárkalácsot készítettem. Faggyú vagy legalábbis zsír lenne hozzá az ideális, de az nem volt itthon. Így egy tálkában margarint olvasztottam, két másik, kisebb tálkát kibéleltem alufóliával, elosztottam bennük az olvasztott margarint, és jó bőven szórtam beléjük napraforgó-és lenmagot. Éjszakára visszatettem őket a hűtőbe, és reggelre szépen megdermedtek:

Óvatosan kiborítottam őket a törlőpapírra, és lefejtettem róluk az alufóliát:

A két kis kalácsot fólia nélkül visszatettem a tálkába, és most az ablakpárkányon várják a madarakat:

2010. december 1., szerda

Új háttér

Kint esik a hó, bent sülnek a sütemények, szól a zene és kezdenek fogyni a csomagocskák az adventi naptárról... A hangulathoz illő hátteret köszönöm Áginak!

2010. november 30., kedd

Mackótestvérek

Tudom, az utóbbi pár bejegyzés arról tanúskodott, hogy inkább a konyhában éltem ki kreativitásomat, és nem kézimunkáztam, pedig de, csak hát az hosszabb lélegzetű. De néhány perce végre elkészültek Detti mackói, még a sáljuk is, és addig nem akartam megmutatni őket, amíg mindketten, mindkét sállal teljesen kész nincsenek. De most eljött a pillanat:


Mindketten a már mutatott Aldiban vásárolt fonalból készültek, dupla szállal, az arcuk kivételével tiszta lustakötéssel, a sálak itthoni maradék fonalból mackókötéssel. A fiúmaci arcát kétféle barna, a lánymaciét bordó osztott hímzővel hímeztem. Körülbelül 30 centi magasak. Nevet nem adtam nekik, a gyerekekre bízom, de a lányka nekem annyira Rozis :)
Vidámak, és alig várják, hogy Dettiékhez kerüljenek. Az már aztán a jövő zenéje, hogy a kisfiúé lesz a fiúmaci és a lánykáé a lánymaci, vagy fordítva :)

2010. november 27., szombat

Adventi koszorú

Az idei adventi koszorúnk igen egyszerűre sikeredett, viszont eléggé saját készítésű, na jó, a gyertyát nem én öntöttem :) Két éve már bolti koszorúnk volt, tavalyelőtt nem sikerült időben készítenem, és amit akkor vettünk, még tavaly is tetszett, csak a gyertyát cseréltem rajta.
Idén viszont az alapot már egy hete elkészítettem mézeskalácsból, mutattam is a ságvári mézeskalácsos bejegyzésben. Akkor még nem tudtam, hogy tényleg ez lesz idén a koszorúnk, de szerencsére Péternek is úgy tetszik, hogy emellett döntöttünk. Szedtem hozzá egy kevés zöld tujaágat a kertben, ma délelőtt vettünk gyertyákat, gyertyatüskét és szalagot, és összeállítottam. A tuját körkörösen rátettem egy kis tálcára, rá a mézeskalács alapot, és a gyertyát a tüskékkel. A szalag végül nem is került rá, jobban tetszett a maga egyszerűségében. Kis műhavat fújtam a tujára, és kész is lett.