Ez a sál nagyon sokáig készült, aprólékos munkával. Az eredetit a Praktika magazin októberi számában láttam, majdnem minden őszi színű fonalam volt is itthon hozzá és nagyon tetszett, így nekiálltam. Háromféle méretű, kötésmódú falevélből kötöttem összesen 35 darabot. Ez még viszonylag könnyen ment is. Aztán, ahogy az nálam lenni szokott, az összeállítással bajlódtam nagyon sokáig. Elkezdtem a sötét narancssárga fonallal összevarrni, mert azt gondoltam, milyen jól fog mutatni az elütő színű fonal. Nem nagyon jött be, az első 2-3 levél után abba is hagytam, és folytattam cérnával. Sok estét töltöttem vele, és sokszor félre is tettem, mást csináltam, és szidtam a Praktika magazint, amiért olyan lazán leírják, hogy "a leveleket összevarrjuk" pedig írhatták volna, hogy figyelem, pepecsmunka! :D Azt is írták, hogy a kész sál szélei egyes helyeken pöndörödhetnek, ott körbehorgoljuk. De én nem igazán tudok horgolni, illetve még ha össze is hoznék néhány rövidpálcát, körbehorgolást még sosem próbáltam. Azért megpróbáltam, de hamar fel is adtam.
Szerencsére ekkortájt történt az, hogy Pati barátnőm, aki gyönyörűen horgol, feladta a pomponsál kötését - így jött az ötlet, hogy cseréljünk. Elpostáztuk egymásnak az alapanyagot, én megkötöttem a pomponsálat, ő pedig körbehorgolta a faleveleket, és még a hátulját is eltisztázta! Így már egész más :) Akkor még nem tudta, hogy a sál az övé lesz ajándékba, még augusztusban nyert a Regős blogomon egy Pay it forward játékban egy kézzel készített ajándékot, ez lesz az. Megy a Fonalfaló blogra is, mert nagyrészt maradék fonalból készült. Még két kép:
