Itt tartok

Hű, de eltűntem... :) Ritkaság nálam, hogy két hétig nem írok az egyik blogomba, azt hiszem, csak tél végén fordult elő a kertesbloggal. Most azért járt így ez a szegény blog, mert egyrészt lassan haladós munkám van, másrészt kitört a tavasz, a kert, a kintlét a gyerekekkel. És ez jó! :)

Azért beszámolok. A lejjebb látott szirmos takaró 24 fehér kockája kész, plusz azt hiszem, a 22. másik színűnél tartok. Rosszul írtam a lenti posztban, nem rózsaszín a másik szín, világosabbra emlékeztem, mint ami el volt téve erre a célra, valójában ciklámenszínű, vagy talán meggyszínű. Igen, leginkább meggyfagyira hasonlít. Úgyhogy mivel lassan kész a 2x24 négyzet, nemsokára várhatók a fotók az összeállításról. 

Közben a másik nagy fa, amibe a fejszémet vágtam, a húgomnak készülő női ruha, ez. Még akkor kezdtem el, amikor a kockákból olyan 10 darab körül volt kész, és azt gondoltam, unni fogom az egyforma kockák gyártását, meg kihívás is volt: sosem kötöttem még női ruhát, sosem kötöttem még körben és angol leírás alapján csak apróságokkal próbálkoztam eddig. De félretettem az első nagy mintaelem után, mert a kockák határidősek, és nem is unom őket :)

A konyhában a keksz óta is készült egy s más, például hétfőn egy isteni fahéjas kalács, nagyon finom lett és egészen egyszerű ahhoz képest, amennyire tartottam tőle. Ma pedig egy torta a párom holnapi születésnapjára, ezt majd mutatom, ha már az ünnepelt is látta :)

Az egyszeri-kétszeri fánk

Ezt a posztot egy verssel kell kezdenem:

Jankovich Ferenc: Az egyszeri-kétszeri fánk

Fánkot sütött nagyanyánk... Volt öröm!
Egy üst zsír feketéllett a tüzön.
De amikor kezdett duzzadni a fánk,
Nagyanyó felkiált: „Elfogyott a fánk!”
Se fánk – se fánk...

Szaladtam én a szerbe szívesen,
de ott sem volt, biz egy sziporka sem.
Holott már kezdett esteledni ránk.
Ott a sok fánk, és nem volt semmi fánk!
Se fánk – se fánk...

Mit csináljunk? – gyomrunk is korgott,
Csak szipogattuk a finom szagot.
Nyálunk is csorgott, fényesült a szánk:
Csak hűlt a fánk és parázslott a fánk...
Se fánk – se fánk...

„Átszaladok a szomszédba!” – mondom én...
Jaj, úgy röstellem, - húzódott szegény,
És nagyokat zötyögött Nagyanyánk:
„Itt egy garmada fánk, és semmi fánk...”
Se fánk – se fánk...

Hát akkor mi legyen a vacsoránk?
Zsíros kenyérhez volt sónk, paprikánk.
Nem oly finom volt, mint valami fánk,
De került másnap jó akácfa-fánk,
S irral-pirral mégis kisült
Az egyszeri-kétszeri fánk.

Ezt a verset szavaltam valamikor, talán harmadikban a versmondó versenyen. Azóta óhatatlanul eszembe jut, ha fánkról van szó :) Nálunk is kisült ma az egyszeri-kétszeri fánk, bár már nem fán, hanem gáztűzhelyen :)
Hozzávalók:
fél kg liszt
5 dkg élesztő
5 dkg porcukor
2 dl tej
6 dkg olvasztott vaj 
5 tojás sárgája
olaj

A tejet megmelegítem, belekeverem a cukrot és felfuttatom benne az élesztőt. Az élesztős cukros tejet aztán beleöntöm a lisztbe, hozzáadom a vajat és a tojások sárgáját. Először fakanállal összekeverem.

Aztán kézzel addig gyúrom, amíg szép sima tésztát nem kapok. Meleg helyre teszem, és körülbelül félóra alatt a duplájára kelesztem. Aztán kinyújtom, nem kell vékonyra, csak kb. egycentisre, és egy 6 centi körüli kerek kiszúróval - esetünkben a legnagyobb pogácsaszaggatómmal - kiszaggatom, amíg el nem fogy az újra meg újra összegyúrt, kinyújtott, kiszaggatott tészta. 

A fenti mennyiség nekem 22 darabra lett elég, az utolsót már csak kézzel formázgattam. :) A közepébe az ujjammal mélyedést formázok.

Letakarom a fánkokat, és amíg az olaj megmelegszik, még kelnek egy kicsit. Fedeles serpenyőre vagy mélyebb edényre lesz szükségünk, annyi olaj kell bele, amiben lebegnek a fánkok, nem érnek az edény aljára. Nem kell nagyon forrónak lennie, én a legkisebb lángon sütöttem. Először a lyukas felükkel lefelé tesszük az olajba a fánkokat, és fontos, hogy fedő alatt sütjük 3-4 percig, vagy ameddig látjuk, hogy szépen pirul, így lesz szép szalagos. 

Aztán megfordítjuk, és még 1-2 percig sütjük. Szedőkanállal egy papírral bélelt tálba szedjük őket. Én rumos baracklekvárral szeretem, ami annyiból áll, hogy a baracklekvárhoz némi sütőrumot löttyintek, és felforralom. Nekem fontos, hogy felforrjon, mert így az alkohol elillan belőle, az ízek meg maradnak, de ahol gyerekek nem kapnak belőle, ott elég csak egy kicsit összemelegíteni. Jó étvágyat!

Tündi pogácsája

Kicsit kipihentem a karácsonyt és lassan gyógyulunk is, ami azon is nagyon jól látszik, hogy ma már főztem is, most meg épp pogácsát sütök. Szilveszterkor nálunk nincs nagy lakoma, nem eszünk pezsgős malacot, és nincs külön éjféli étkezés sem. Ebédre valami teljesen átlagos, hétköznapi ételt eszünk, arra azért figyelek, hogy szárnyas ne legyen - valószínűleg valami húsmentes lesz, így biztosan elkerüljük a szárnyast :) - vacsorára pedig leveles tésztában sült virslit készítek évek óta, hideg salátákkal: tejszínes kukoricasalátával és hagymás krumplisalátával. Újévkor pedig lencsét eszünk.

Amit viszont igyekszem hagyományosan elkészíteni, az a pogácsa és/vagy sajtos, sós rúd. Idén Tündi barátnőm pogácsareceptjét választottam, a kislánya a bizonyíték rá, hogy mennyire finom, ő ugyanis imádja :)

Hozzávalók:

1 dkg élesztő

1 dl tej

pici cukor

40 dkg liszt

1 púpos teáskanál só

25 dkg margarin

20 dkg reszelt sajt

1 kis pohár tejföl

2 tojás

Az élesztőt a meleg cukros tejben felfuttatom, közben összekeverem a lisztet a sóval és elmorzsolom benne a margarint, majd hozzákeverem a reszelt sajt 2/3 részét. Ezután jöhet az élesztős, cukros tej, a tejföl és a tojás. Nekem ez a mennyiség nagyon lágy lett, de valószínűleg a tejet és a tejfölt nem pontosan mértem, így gyúrtam még hozzá lisztet.

Ha ez megvan, kinyújtjuk, majd félbehajtjuk és 10 percig letakarva pihentetjük. Ezt még kétszer megismételjük, harmadszorra 20 percig pihentetjük. Amikor ez is letelt, körülbelül egycentisre nyújtjuk, megkenjük tojással, megszórjuk a maradék sajttal és kiszaggatjuk. Én előbb szaggattam, aztán kentem és szórtam.

Sütési hőfokot és időtartamot nem adott meg Tündi, így megpróbálkoztam egy általában megfelelő 180 fokkal, így majdnem 40 perc alatt sült ki egy tepsi pogácsa, pedig közben még kicsit feljebb is húztam, amikor láttam, hogy lassan sül. A másodikat már 190 fok körül sütöm. Nagyon finom lett! Kívül ropogós, belül omlós, isteni!

Gubakifli

Ez pedig ma készült, illetve a második tepsivel még sül is. A receptet Limara blogján keresztül a diningguide oldalán találtam. Nálunk hagyományosan a 24-ei ebéd mákos guba, ezt a hagyományt még otthonról hoztam. Gyerekkoromban nem is hallottam gubakifliről, mindig sima bolti kifliből készült a guba, nagyon szerettem, és tavalyig én is úgy készítettem. Amikor később láttam a boltban kapható gubakifliket, meg hallottam nagymamákról, akik otthon készítik, nagyon bonyolultnak gondoltam. Úgyhogy most egyrészt kicsit büszke vagyok magamra, másrészt meg ismét rájöttem, hogy sok bonyolultnak kinéző dolog nem is az :)

A receptet nem másolom, a linken látható, pontosan ugyanúgy készítettem. A mákos guba pedig így készül belőle:

A kifliket felszeletelem és tepsiben, sütőben egy kicsit megpirítom. Közben 3/4 liter tejet felforralok, öt evőkanál mézet és 5 dkg vajat olvasztok fel benne. 30 dkg mákot cukorral megdarálok. A kiflikarikákat egy nagy jénai tálra halmozom, meglocsolom a forró vajas-mézes tejjel, és a cukros mákkal megszórva tálalom.

Klasszikus bejgli

Így készült nálunk tegnap:

Hozzávalók 6 rúd bejglihez:

1 kg liszt

20 deka vaj

15 deka zsír (én e kettő helyett 35 deka margarint használtam)

6 evőkanál cukor

2,5 dkg friss élesztő

2 tojás

2 dl tej

fél dkg só

2 ek. tejföl

a kedvenc karácsonyi cd-d

A cd-t behelyezzük a lejátszóba, nagyot szippantunk a karácsonyi hangulatból, és nekilátunk. A lisztet, a vajat, a zsírt (vagy margarint) és a cukrot mély tálban finomra elmorzsoljuk.

Az élesztőt enyhén cukros, meleg tejben felfuttatjuk és a morzsához adjuk. Hozzáadunk egy felvert tojást , egy ek. tejfölt és a sót. Alaposan összegyúrjuk, majd hideg helyen egy-két órát pihentetjük. Közben elkészítjük a töltelékeket:

Mákos töltelék: 30 dkg cukor, 40 dkg mák, 2 dl tej, 1 kis zacskó aprószemű mazsola, fél citrom héja, 1 csomag vaníliás cukor. 

A mákot a cukorral megdaráljuk, a tejet apránként hozzáöntve elkezdjük melegíteni, hozzáadjuk a többi hozzávalót, és az első rottyanásig összefőzzük.

Diós töltelék: 30 dkg cukor, 30 dkg darált dió, 2 dl tej, egy kis csomag aprószemű mazsola, 1 vaníliás cukor, 1 citrom reszelt héja. Pontosan úgy készül, mint a mákos töltelék, a cukrot összekeverjük a dióval, a tejet apránként hozzáadva hevítjük, majd a többi hozzávalóval összefőzzük.

Mandulás töltelék: ugyanúgy készül, mint a diós, csak a dió helyett mandulával. A mandulaszemek barna héját nyugodtan bele lehet darálni, nagyon finom, marcipános ízű lesz, tavaly találtam fel :)

Gesztenyés töltelék: 50 dkg gesztenyemassza, 4 ek. rum, 1 tojás sárgája, 1 evőkanál cukor. A tojást és a cukrot habosra keverjük, a gesztenyemasszát felolvasztjuk, és a cukros tojáshoz adjuk a többi hozzávalóval, lágyra keverjük. Én nem akartam bele se rumot, se aromát tenni, a sima vizet meg íztelennek gondoltam pótlásnak, így 4 ek. narancslevet adtam hozzá, és úgy is finom lett.

Közben talán eltelt az az egy-két óra, ha nem, igyunk egy kávét, és hallgassuk a karácsonyi zenét. Ilyen szép foszlós tésztát kell kapnunk:

Ha ilyen, hat egyenlő részre osztjuk, cipókká formáljuk őket, majd egyenként téglalappá nyújtjuk. Megkenjük őket a töltelékekkel (a megadott mennyiségek 2-2 bejglire elegendőek, én idén mákosat, diósat és gesztenyéset készítettem). Praktikus, ha a tölteléket evőkanállal kisebb halmokban tesszük a tésztára, így könnyebb egyenletesen elkenni.

A rövidebbik végüket egy picit behajtjuk, feltekerjük és sütőpapírral kibélelt tepsikbe helyezzük a bejgliket. A megmaradt egy tojást elkeverjük a megmaradt egy ek. tejföllel, és ezzel kenjük meg a tetejüket. Meleg helyen félórát pihentetjük, majd újra megkenjük, de most hideg helyen pihentetjük félórát. Elméletileg ettől a dupla kenéstől és hideg-meleg pihenéstől lesz szép márványos a tetejük.

Ha jól kipihenték magukat, forró sütőben, 190-200 fokon körülbelül 35-40 perc alatt megsülnek. Nekem ilyenek lettek (felszeletelni csak holnap fogom őket):

Aranygaluska

Tegnap azon morfondíroztam, mit is süssek-főzzek ma ebédre. Nem vagyunk az a hagyományosan vasárnapi ebédeket készítő, evő család, nálunk nincs húsleves meg rántott hús minden héten, akkor van az, ha megkívánjuk - vegetáriánus családfővel elég ritkán :) - szóval általában valami egyszerűt és finomat szoktam készíteni. Kivéve, ha rámjön a konyhai kreatívkodós kedv. Mivel tegnap tényleg nagyon egyszerű és gyors paprikás krumpli volt, mostanra valami kicsit ünnepibbre, bonyolultabbra gondoltam, és persze vegetáriánusra. Elalvás előtt bevillant az aranygaluska ötlete, és mivel reggelre se ment ki a fejemből, eldöntöttem, hogy ez lesz a mai ebéd, még desszertet sem kell készíteni utána :) Limaránál találtam egy nagyon jól hangzó receptet, már kel is a tészta. Így hangzik:

Tészta:

• fél kg liszt
• csipet só
• 3-4 evőkanál cukor
• 3 tojás sárgája
• fél citrom reszelt héja
• 2,5 dl tej
• 2,5 dkg élesztő
• 5 dkg olvasztott vaj

Az élesztőt a cukros tejben felfuttatom, a többi hozzávalóval összedolgozom, kicsit dagasztom (én kézzel) és meleg helyen duplájára kelesztem. Lágyabb kalácstésztát kell kapnunk, én annyival több lisztet használtam hozzá, amennyivel az ujjaimról le tudtam dörzsölni a tésztát.

Először az eredeti recept szerint nyújtani és szaggatni akartam, aztán Limaránál a kommentekben olvastam, hogy többen csak kézzel gombócokat formálnak. Én nagy barátja vagyok mindennek, ami egyszerűsíti a munkát és csökkenti a mosogatnivalót, így én is ezt a módszert választottam. Még jobban is tetszik, így tényleg szabálytalan kis galuskák lesznek.

Szóval a duplájára kelt tésztából kézzel galuskákat formálok, és először olvasztott vajba, majd cukros dióba forgatom őket. Körülbelül 15 deka darált dió kell hozzá 3-4 evőkanál porcukorral elkeverve, és 5 deka olvasztott vaj.

Ahogy megforgatom őket, mennek a vajazott tepsibe, nem túl szorosan egymás mellé:

Két rétegre lett elég a tészta, a rétegek közé és a tetejére is bőven szórtam a cukros dióból. Amikor elfogyott a tészta, begyújtottam a sütőt, és amíg 180 fokra felmelegedett, mellette még tovább kelesztettem a tésztát.

Aztán amíg sült, elkészítettem hozzá a vaníliasodót. Kell hozzá:

2 tojás

4 evőkanál cukor

1 zacskó vaníliás cukor

2 evőkanál liszt

fél liter tej

Először is egy közepes lábosban vizet teszek fel forrni. Aztán egy ráillő műanyag tálban habosra keverem a tojást a cukorral, a vaníliás cukorral, hozzáadom a lisztet, és a gőz felett kevergetve a tejet.

Aztán addig kevergetem a gőz felett, amíg olyan jó kis sodósűrűségű nem lesz.

A galuskának körülbelül 40 perc kell, amíg szép pirosra sül, addig a sodó is elkészül, és meg is lehet teríteni. Íme a végeredmény, nekem kicsit lesült az alja, de mindenkinek nagyon ízlett:

Pizzasütés

Nem vagyok egy gyakorlott pizzasütő. Sőt, mondhatni kezdő vagyok, azt hiszem, ez életem harmadik olyan pizzája volt, amihez a tésztát is magam készítettem. Mindig olyan bonyolultnak gondoltam. Meg az is az igazság, hogy általában a kelt tésztákat nagyon bonyolultnak gondoltam és soha nem sikerültek, körülbelül egy évvel ezelőttig, amikor egyszer csak valami jó lett, és azóta az összes kelttészta-próbálkozásom sikeres volt. Boldogan kalandozom ebben a birodalomban, és amikor pár napja megkívántam a pizzát, kitűztem a csütörtöki napot pizzasütő napnak.

A tészta receptje ismét Stahl Judittól van annyi módosítással, hogy nem szeretem a szárított élesztőt, viszont vagy húsz darab félbevágott friss élesztőm van a mélyhűtőben, így azzal készítettem, valamint szégyenszemre nem volt itthon oreganóm, ezért azt bazsalikommal helyettesítettem. Tehát a tészta: 

50 dkg liszt
egy bögre meleg víz
egy kiskanál cukor
egy evőkanál só
őrőlt bors
bazsalikom
2,5 dkg élesztő
fél dl olaj

Az élesztőt a cukros vízben felfuttatom, egy keverőtálban összekeverem az olajjal, majd ehhez adagolom apránként a fűszerekkel elkevert lisztet. Mivel nincsenek szuper keverőgépeim, se kenyérsütőm, kézzel dagasztom pár perc alatt. Utána egy órát kel, addig elő lehet készíteni a feltéteket. 

Nekem szerencsém van, paradicsomalapot nem kell készítenem, mert ott a nyáron eltett paradicsomlekvár, ezt csak simára kevertem botmixerrel. A kész tésztát kinyújtottam, meggyűlt vele a gondom, folyton vissza akart ugrani kicsire, de legyőztem. Mivel én úgy tudom, az igazi olasz pizzán a paradicsom után jön a sajt, és utána a többi feltét, így ez következett. Aztán vegyesen, minden igényt figyelembe véve: Marci nem szereti a brokkolit, Péter vegetáriánus, Regő viszont szereti a brokkolit és én nem szeretném, ha szalonnát enne. Viszont a paradicsomot, a sajtot, a kukoricát, a vörösbabot, a hagymát mindenki szereti. Még szintén házi készítésű aszalt paradicsom is került rájuk. Így osztottam el a feltéteket, és mehettek a forró sütőbe. 

Amikor már majdnem készen voltak, még a tetejükre is szórtam sajtot, mert szeretjük, így duplán sajtosak lettek. A lakást betöltötte a fűszeres illat, mire a friss meleg pizza elkészült, Marci is hazaért, és ebédelhettünk. Kis kék műanyag tányéron a bébiadag:

Sikere volt, azt hiszem, gyakrabban kell pizzát sütnöm :)

Aki libát nem eszik...

... egész évben éhezik, tartja a mondás. Évek óta rettegek, hogy egész évben éhezni fogunk, mert még sose vettem libát Márton napra, sőt, nem is ettem libát életemben. Viszont van egy Márton fiam, mint a vakondtúrásos posztban említettem, úgyhogy az alkalom nálunk duplán is megvan. Így aztán vettem egy kis libamellet, és ma elkészítettem ebédre. 

Még tegnap befűszereztem egy kicsit: azzal az olajjal, amibe nyáron az aszalt paradicsomot tettem. Sima kukoricacsíra-olaj, de a paradicsom ízét is átvette azóta. Plusz só, bors, tárkonylevél, majoranna. Letakartam, és ebben a fűszeres olajban állt egy napot a hűtőben. Ma aztán elővettem, és betoltam a sütőbe letakarva lassan párolódni. Még egy órával ezelőtt feldaraboltam egy almát és egy körtét héjastul, hozzátettem egy marék aszalt szilvát és pár szem gesztenyét, megszórtam fahéjjal és szerecsendióval, folyattam rá egy kis mézet, és meglocsoltam narancslével. 

Ezt is hagytam egy órát állni, és csak ekkor toltam be a libát a sütőbe. Némi párolódás után köré halmoztam a gyümölcsöket, akkor így nézett ki:

Ezután már csak locsolgatni kellett a saját zsírjával, a gyümölcs levével és még plusz narancslével. Így nézett ki készen:

és így az ünnepelt tányérján krumplipürével körítve:

De van még nekünk egy vegetáriánusunk is a családban, az én párom, Péter. Azt nem lehet, hogy ő egész évben éhezzen! Így aztán készült vegetáriánus liba is, tésztából, a recept Mohától való. Nem írom le külön, mert egy az egyben ugyanaz, a kelt tésztásat választottam, aszkorbinom nem volt itthon, így egy kis szódabikarbónát tettem bele, illetve szeletelt mandulám sem volt, kókuszreszeléket szórtam tollnak a libákra. Úgy alakult, hogy Lúdanyónak nagyon nagy fészekalja apró kislibája született ma nálunk:

A mini fonott kalács pedig úgy jött létre, hogy elegem lett a sok apró liba formázásából :)

Nagyon finom volt a mai ebéd, isten éltessen minden Mártont, és minden libát, és köszönöm a receptet Mohának!