A következő címkéjű bejegyzések mutatása: horgolás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: horgolás. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. január 6., csütörtök

Babasál kesztyűvel

Január 3-án, hétfőn útjára indult a Szeretetcsomag blog. Itt kézzel készített tárgyakra lehet licitálni, hetente egyre, és a bevételből beteg gyerekeket támogatunk. Az első felajánlást én készítettem, igaz, két részletben. Kötöttem egy kis rózsaszín babakesztyűt, életem első kesztyűje, de egyrészt az Egyszerű kötött holmik könyvben volt a leírás, tehát annyira bonyolult nem lehetett (Regő pulcsija ugyanebben a könyvben már a haladó kategóriába van sorolva, pedig az is egyszerű volt) másrészt Viki írásait a kesztyűkötésről annyira biztatónak és motiválónak éreztem! Így aztán elkészült ez a kis kesztyű:

Valahogy kevésnek éreztem felajánlásnak, annyira aprócska és jelképes, de azért feltettem hétfőn, hiszen azt ígértük, aznap indul a blog. Aztán gyorsan nekiálltam sálat kötni hozzá, tegnap lett kész, két nagy pomponnal a végén:

A kesztyűhöz horgoltam olyan összekötő madzagot is, amivel a kabátba, overállba lehet rögzíteni, hogy ne vesszen el. Ennyi a horgolótudományom, de most végre leírhatom, hogy horgoltam is valamit :D Nagyon szeretnék rendesen megtanulni horgolni, irigykedve nézem, hogy mások micsoda szépségeket készítenek.
Ezzel ez a rózsaszín fonal el is fogyott, hacsak nem találok még a fonaltartó alján egy kis gombolyagot. A Fonalfaló blogra is feltettem, így ott már 711 gramm maradék fonal elfogyasztásánál tartok, amivel eléggé a sor végén kullogok. De ha az új fonalat is számolnánk, nagyon ugranánk előre, Péter pulcsija önmagában valahol két kiló körül lehet! :)

2010. november 15., hétfő

Sál kötött falevelekből

Ez a sál nagyon sokáig készült, aprólékos munkával. Az eredetit a Praktika magazin októberi számában láttam, majdnem minden őszi színű fonalam volt is itthon hozzá és nagyon tetszett, így nekiálltam. Háromféle méretű, kötésmódú falevélből kötöttem összesen 35 darabot. Ez még viszonylag könnyen ment is. Aztán, ahogy az nálam lenni szokott, az összeállítással bajlódtam nagyon sokáig. Elkezdtem a sötét narancssárga fonallal összevarrni, mert azt gondoltam, milyen jól fog mutatni az elütő színű fonal. Nem nagyon jött be, az első 2-3 levél után abba is hagytam, és folytattam cérnával. Sok estét töltöttem vele, és sokszor félre is tettem, mást csináltam, és szidtam a Praktika magazint, amiért olyan lazán leírják, hogy "a leveleket összevarrjuk" pedig írhatták volna, hogy figyelem, pepecsmunka! :D Azt is írták, hogy a kész sál szélei egyes helyeken pöndörödhetnek, ott körbehorgoljuk. De én nem igazán tudok horgolni, illetve még ha össze is hoznék néhány rövidpálcát, körbehorgolást még sosem próbáltam. Azért megpróbáltam, de hamar fel is adtam. 
Szerencsére ekkortájt történt az, hogy Pati barátnőm, aki gyönyörűen horgol, feladta a pomponsál kötését - így jött az ötlet, hogy cseréljünk. Elpostáztuk egymásnak az alapanyagot, én megkötöttem a pomponsálat, ő pedig körbehorgolta a faleveleket, és még a hátulját is eltisztázta! Így már egész más :) Akkor még nem tudta, hogy a sál az övé lesz ajándékba, még augusztusban nyert a Regős blogomon egy Pay it forward játékban egy kézzel készített ajándékot, ez lesz az. Megy a Fonalfaló blogra is, mert nagyrészt maradék fonalból készült. Még két kép: