Kandírozott narancshéj

Íme a maradékok felhasználásának ideális példája, amikor semmi nem megy kárba :) A lekvárhoz felhasznált narancs héjának felét belefőztem a lekvárba, a másik felét pedig beáztattam, és ma elkészítettem belőle a kandírozott narancshéjat. Találtam egy nagyon jó oldalt lépésről lépésre képekkel illusztrálva, én is ez alapján csináltam. Itt kalkulátor is van, amivel ki lehet számolni, hogy a rendelkezésünkre álló narancshéj-mennyiséghez mennyi cukorra és vízre lesz szükségünk. 

A narancshéjat elvileg legalább egy napig kell áztatni hideg vízben, nekem ez két és fél lett, mire kedvem és időm lett hozzákezdeni. Utána átmossuk, vizet forralunk, és amikor forr, beletesszük a narancshéjakat, és hat percig főzzük. Lecsöpögtetjük, és amilyen súlyt most mérünk, ahhoz kell kiszámolni a cukor és a víz mennyiségét. Nekem 407 gramm narancshéjhoz 473 gramm cukrot kellett adnom, és 1,8 l vizet. A cukrot és a vizet feltettem főni, és amikor forrt, beletettem a narancshéjat.

Jó sokáig kell főzni, nekem volt körülbelül másfél óra, és a vége felé kezd látványosan elforrni róla a víz, és üvegessé válni a narancshéj. Féltem, hogy nem ismerem meg, hogy milyennek kell lennie, de elég jól felismerhető. Amikor üveges lett, elzártam alatta a lángot, szűrőkanállal kiszedtem, és a grillrácsos tepsim rácsára tettem száradni.

Ezalatt gőz felett, egy kis margarinnal megolvasztottam egy bő fél tábla étcsokit, ennyi volt itthon. Jó tanács: ne verjétek le az olvasztott csokis edényt, mert a csoki egy része szétfolyik, és nem könnyű feltakarítani. Tapasztalat...

Amikor a csoki teljesen felolvadt, az addig valamelyest megszikkadt narancshéjakat belemártogatjuk, és visszatesszük száradni. Nekem a fenti balesetből adódóan a fele se lett csokis, de csokitlanul is nagyon szeretem. Csemegének is jó, de felaprítva süteményekbe, püspökkenyérbe, müzlibe is lehet keverni.

Lekvár januárban

Lekvárt főzni tulajdonképpen egész évben lehet. Május környékétől kezdődik a cseresznyével, novemberben sütőtökből, januárban pedig narancsból. Még a kora tavaszi hónapokra kellene kitalálni valamit, de azt hiszem, déligyümölcsből simán kitartanának a készletek, ha valaki mindenáron lekvárfőzéssel szeretné tölteni a telet. :) Nálam a narancslekvár-főzés szezonja akkor jön el, amikor egy bizonyos áruházlánc vödrösnarancs-akciót hirdet :) Tegnap hoztunk is haza két vödörrel, és ma elkészült öt üveg narancslekvár. Nagyon egyszerű, íme a receptje:

15 db narancs

8 dl víz

75 dkg cukor

A narancsokat alaposan megmossuk, forró víz alatt, kefével. Legjobb lenne bionarancsot vásárolni, de én ebben rugalmasabb vagyok, és megelégszem a forró vizes mosással. Meghámozzuk késsel, szépen, mert úgy könnyebb lesz eltávolítani a fehér belsejüket és aprítani őket. Megmérjük a narancsot, a felét felkockázzuk, a másik felét csak gerezdekre szedjük. A vizet a cukorral együtt feltesszük főni, közben a narancshéjat is megmérjük, kivágjuk belőle a fehér héjat, és a felét felaprítjuk. Én vékony, hosszanti csíkokra vágtam, és a másik felét beáztattam kandírozott narancshéj készítéséhez, aki ilyet nem szeretne, az ne vesződjön a teljes mennyiség belsejének eltávolításával!

Amikor a cukor teljesen feloldódott, és a szirup felforr, beletesszük a felaprított héjat és az összes gyümölcsöt. Ha felforrt, 15 percig hagyjuk rotyogni, majd kisebb lángra vesszük, és tovább főzzük addig, amíg be nem sűrűsödik. Én a vége felé segítettem rajta egy kicsit botmixerrel is. Több órán át főzzük lassan, gyakran kevergetve. Ha elérte a lekvársűrűséget, forrón üvegekbe töltjük.

Én mindig szoktam a lekvárokba egy pici szalicilt tenni, a teljes mennyiséghez egy csapott mokkáskanálnyit, mert már néhányszor pórul jártam a tartósítószermentes megoldásokkal. Ez igazán minimális mennyiség, de biztosítja, hogy a lekvár sokáig jó maradjon. A forrón fejtetőre állítás is segít, én mindig így hagyom kihűlni a lekvárokat. A narancslekvár kenyéren, pirítóson is finom, de süteményekhez is felhasználható.