Málnahabos torta

Ezt a tortát sütöttem a páromnak a névnapjára. Persze névnapra nem kell torta, de egyszerű, könnyű, szinte diétásnak mondható gyümölcsös sütemény, oly mindegy, hogy tepsiben vagy tortaformában sütöm meg - sőt, a kapcsos tortaformából még könnyebb is kivenni, mint egy tepsiből. A recept Stahl Judittól való.

Hozzávalók:

3 dkg teljes kiőrlésű liszt

3 dkg finomliszt

1/2 kávéskanál sütőpor

1 csapott evőkanál cukrozatlan kakaópor

2 tojás

6 dkg barna cukor

A málnahabhoz:

30 dkg málna, plusz a díszítéshez

30 dkg natúr joghurt

15 dkg méz

1 kk. vaníliaaroma

1 citrom reszelt héja

2 csapott ek (2 deka) zselatin

2 dl hideg tejszín

A sütőt 175 fokra előmelegítjük, és összeállítjuk a tésztát. A két lisztet összekeverjük a sütőporral, hozzászitáljuk a kakaóport és félretesszük. Robotgéppel 5-6 perc alatt jó habosra verjük a tojásokat a cukorral, majd fakanállal óvatosan elkeverjük a kakaós liszttel. Egy 24 centis kapcsos tortaformát kivajazunk-lisztezünk, belesimítjuk a  tésztát, és kb. 12 perc alatt, tűpróbáig sütjük.

Közben elkészítjük a málnahabot. A megmosott málnát összeturmixoljuk a joghurttal, a mézzel és a vaníliaaromával (én botmixert használtam) és hozzáreszeljük a citrom héját. A zselatint egy kis lábosban 5-6 ek. vízzel simára keverem, és lassú tűzön addig melegítem, amíg feloldódik, majd a joghurtos keverékhez öntöm, és jól elkeverem. A tejszínt kemény habbá verem, és fakanállal ezt is hozzáforgatom.

Közben megsült a tészta, kis hűlés után, a tortaformában ráöntöm a málnahabot is. Stahl Judit számomra bonyolult, kiborítós, folpackos megoldást ír, én úgy szoktam az ilyen zselatinos, habos tortáknál, hogy a formában hagyom megdermedni - a recept szerint egy éjszakára, az én tortám majdnem 24 órát volt hűtőben - majd körbevágom, és a csatos tortakarikát leveszem róla, az alaplap marad. Ha ez is megvan, friss málnával díszítjük.

Íme a végeredmény:

Bodzaszörp

Hűűűű, de régen írtam! Nem is sok minden készült a takaró óta, van egy félkész dolog, amit majd megmutatok, a hétvégén be kellene fejeznem. Addig is készült bodzaszörp a héten. Lehet, hogy a nyáron több lesz a lekvár, szörp, gyümölcsös süti a blogon, mint a kézimunka :)

A bodzaszörpöt én úgy készítem, hogy szedek 25 szép, nagy tányérú bodzavirágot, ha kisebben vannak, akkor kettőt beszámítok egynek. Megmosom a virágokat és jó alaposan, kefével lesúrolok négy citromot.

A citromokat felkarikázom, és egy jó nagy edény aljára teszem (az enyém 9 literes).

A tetejére teszem a bodzavirágot, és ráöntök öt liter vizet.

Ezt aztán hűvös helyre teszem - spájzba, pincébe - és két napig állni hagyom. Nekem ez kicsit hosszabbra sikerült, csütörtök este kellett volna befejeznem, de csak péntek reggel szűrtem le.

Szóval két nap után leszűrjük, a virág és a citrom mehet a komposztra. Óvatosabbak egy textilpelenkán is átszűrhetik, én is ezt tettem. A nagy edényt kiöblítjük, és visszaszűrjük bele a levet. Teszünk bele másfél kiló cukrot, négy evőkanál citromsavat és egy kávéskanál, előzőleg egy fél deci meleg vízben feloldott nátrium-benzoátot. (Én tartósítok, be kell valljam. Sokan csodákat művelnek tartósítószer nélkül, én már jártam pórul kiforrt paradicsomlével és hasonlókkal, amiben nem volt tartósítószer. Inkább teszek ekkora adaghoz egy kávéskanálnyit.) Fakanállal addig kevergetjük, amíg mindez teljesen feloldódik benne, majd üvegekbe töltjük, és kész is a frissítő, savanykás nyári italhoz való szörp.

Nemsokára :)

Ígérem, nemsokára jövök egy hatalmas felkiáltással, miszerint kéééész! Mármint a szirmos takaró, már a szegélyét kötöm. Megint rájöttem, hogy nagyobb fába vágtam a fejszémet, mint előtte képzeltem, hiszen több, mint egy hónapja kötöm, az egyik lentebbi bejegyzés szerint március 20-án tartottam 20 négyzetnél. Azóta kész az összevarrás, a blokkok kitalálása, összevarrása és készül a szegély. Azért megmutatom az összevarrt állapotot, sokat agyaltam, hogy hogy legyenek elrendezve a színek, végül amellett voksoltam, hogy négy egyszínű négyzet adjon ki egy virágot, és a négy négyzetből álló blokkokat varrtam össze felváltva.

Ez az összevarrás előtti állapot, amikor kiraktam a mintát:

Ez pedig már összevarrt blokkokból kirakva:

Húsvétra méteres kalácsot készítettem, és most sül épp a répatorta. A tortát elég, ha belinkelem, itt találtam, ebben az oldalban bízom, találtam már egy-két finom tortát itt, jó leírásokkal és fotókkal. Annyit változtattam rajta, hogy durvára tört dió helyett mandulalapocskákat tettem a tortába, attól nem félek, hogy Regő esetleg nem tudja elrágni. A méteres receptjét viszont leírom, elég pepecsmunka, nagyon szeretem, de egy évben egynél többször eddig nem készítettem :)

Hozzávalók:

A tésztákhoz: 4 tojás, 26 dkg porcukor, 11 ek. víz, 7 ek. étolaj, 26 dkg (rétes)liszt, 3/4 cs sütőpor és 2 ek. kakaópor.

A krémhez: 2 csomag puncspudingpor, 8 dl tej, 25 dkg margarin, 20 dkg porcukor, mazsola ízlés szerint, esetleg egy kis rum

A mázhoz: 10 dkg étcsokoládé, 2 teáskanél étolaj

A tésztákhoz a tojásokat kettéválasztjuk, a sárgáját a porcukorral jól kikeverjük. A lisztet elkeverjük a sütőporral. Apránként a cukros tojáshoz adunk 10 kanál meleg vizet, az olajat, a lisztet és a tojások kemény habbá vert fehérjét. Elfelezzük a tésztát, az egyik feléhez hozzáadjuk a kakaóport és még egy ek. vizet. Mindkét tésztát 28 cm-s, kivajazott-lisztezett őzgerincformában tűpróbáig sütjük. Ha kihűltek, ujjnyi vastag szeletekre vágjuk őket.

A krémhez a pudingport tejjel simára keverjük, készre főzzük és kihűtjük. A margarint hidegen kihabosítjuk a cukorral, és a kihűlt pudinghoz keverjük. Mazsolát keverünk bele, amit előzőleg megáztathatunk egy kis rumban. 

Összeállítás: egy barna szeletet vastagon megkenünk krémmel, majd egy sárga szelet következik, ennek a másik oldalát megkenjük krémmel, mellé egy barna szelet és így tovább, amíg el nem fogy. Gőz felett megolvasztott, olajjal elkevert csokoládéval bevonjuk, és másnap ferdén szeleteljük. Az enyém még egyben van, de ha felszeleteltem, hozok fotót! :) Megjegyzés: nekem nem volt elég egy tábla csokoládé a bevonáshoz, hármat is elhasználtam.

Maxicsokis keksz

Ezt a receptet megint csak Stahl Judittól vettem kölcsön (na jó, örökbe megvettem az egyik könyvével) de egy kicsit változtattam, mert persze amikor csokis kekszet ennék, akkor pont nincs itthon annyi csoki, meg ilyenek... Dupla mennyiséget készítettem, biztos voltam benne, hogy hamar elfogy, és igazam is lett. Ezek a hozzávalók már a dupla (és általam megváltoztatott) mennyiséghez kellenek:

30 dkg liszt
2 ek. cukrozatlan kakaópor
1/2 tk. szódabikarbóna
1/2 tk. őrölt fahéj
5 dkg étcsoki
5 dkg cukrozott kakaópor
20 dkg puha vaj
30 dkg cukor
2 tojás

A sütőt 200 fokra előmelegítjük, és egy-két tepsit kibélelünk sütőpapírral. (Közbevetném, hogy a múltkori sütőpapíros kudarcom után újra kipróbáltam a régi módszert, azaz olajjal kentem ki a tepsit a sütőpapír előtt, és működött, semmi nem ragadt le!) Az étcsokit apró darabokra vágom, és összekeverem a liszttel, a szódabikarbónával, a fahéjjal és a kétféle kakaóporral. Egy másik tálban robotgéppel habosra keverem a vajat a cukorral és a tojásokkal. Ezt aztán eleinte fakanállal összedolgozom a szárazanyagokkal, a végén valószínűleg egy kis kézi gyúrásra is szükség lesz. Ha jól összeállt a tészta, kézzel kis gombócokat formálok belőle, amiket tenyérrel ellapítok, és így teszem a tepsibe, viszonylag távol egymástól. 12-13 perc alatt megsül egy adag, addig lehet gombócozni a többit.

Marci szerint ha bármikor kekszet akarunk sütni, ne is csináljunk már másmilyet, csak ilyet :) Azt meg inkább nem fotóztam, hogy Regő hogy nézett ki utána :D

Marci születésnapi tortája

Az én nagyfiam tegnap nyolcéves lett. Narancsos-csokis tortát rendelt a szülinapjára, így mivel tavaly nagyon csokisat kért, meg is kapta, de aztán nem igazán fogyott, narancstorta-receptet keresgéltem, és gondoltam, hogy majd beleillesztek némi csokit. Íme:

Ha lehetek picit szerénytelen, életem első jól kinéző tortája, mindig ronda, de finom tortákat szoktam sütni :D A recept:

Tészta:

4 tojás

20 dkg kristálycukor

5 dkg cukrozott kakaópor

1 narancs héja és leve (1 dl lé)

4 ek. forró víz

20 dkg liszt

1 cs sütőpor

A tojások sárgáját a cukor 2/3 részével és a kakaóporral habosra keverjük (a kakaópor benne a "beleillesztett" csoki, hogy csokis-narancsos legyen). Hozzáadjuk a narancshéjat és -levet, a forró vizet, majd a sütőporral elkevert lisztet, és jól összekeverjük. A tojásfehérjéket kemény habbá verjük, a vége felé hozzáadjuk a maradék cukrot is, és fakanállal a tésztához forgatjuk. Kivajazott-lisztezett kapcsos tortaformában, előmelegített sütőben 175 fokon körülbelül 35 perc alatt megsütjük.

Krém: 

2 narancs héja és leve (2 dl lé)

2 cs vaníliás pudingpor

20 dkg kristálycukor

2 tojás

5 dl tej

20 dkg puha margarin

A díszítéshez: narancslé, narancs, tejszínhab, 10 dkg szeletelt mandula

A narancshéjat és -levet lábasba tesszük, hozzáadjuk a pudingport, a tojásokat, a tejet, elkeverjük és sűrűre főzzük. Amikor már langyos, jól kikeverjük. A margarint először magában habosra keverjük, majd kanalanként beledolgozzuk a narancskrémet.

A tortát három lapra vágjuk, és mindhármat meglocsoljuk 2-3 ek. narancslével. A kihűlt krémmel megkenjük úgy, hogy az oldalára és a tetejére is jusson. A szeletelt mandulát szárazon megpirítjuk egy kicsit, és a torta oldalára szórjuk. A tetejét narancsszeletekkel és tejszínhabbal díszítjük. 

Nagy sikere volt a tortának, Péter is ilyet kért a születésnapjára :)

Kókuszos lepény

Ez a süti még a múlt héten készült, csak közben annyi minden más is volt :) De megírom, mert kérték páran a receptet, meg azért is, mert érdemes népszerűsíteni :)

A recept Stahl Judittól van, kivételesen változtatás nélkül készítettem el, és volt bennem némi félsz a múltkori leragadós keksz miatt, de ez most jól sikerült.

Hozzávalók:

Tészta:

10 dkg vaj

20 dkg kakaós keksz

Krém:

2 tojás

10 dkg cukor

3 ek. étkezési keményítő

4,5 dl tejszín

15 dkg kókuszreszelék

2 ek. rum

10 dkg puha vaj

A sütőt 175 fokra előmelegítjük, és kivajazunk egy hullámos szélű tortaformát. A tésztához való vajat felolvasztjuk, a kakaós kekszet aprítógépben vagy turmixgépben megőröljük, és a kettőt összekeverjük. Belenyomkodjuk a formába úgy, hogy legyen egy kis pereme is, és 15 perc alatt megsütjük.

Közben elkészítjük a krémet: a tojásokat szétválasztjuk, és a sárgájukat egy fazékban habverővel elkeverjuk a cukorral, a keményítővel és a tejszínnel. Hozzáadjuk a kókuszreszelék 2/3 részét, és mérsékelt lángon, kevergetve 10-12 perc alatt sűrűre főzzük. Ezután hozzáadjuk a rumot és a vajat, és robotgéppel jól elkeverjük. Utána keményre verjük a tojásfehérjéket is, és fakanállal a krémhez forgatjuk. 

Ha kihűlt a tészta, rásimítjuk a krémet, megszórjuk a maradék kókuszreszelékkel, és egy éjszakára a hűtőbe tesszük. Amellett, hogy nagyon finom, számomra külön sikerélmény volt, hogy az eredeti recept külön figyelmeztet, hogy az első szeletet képtelenség egyben kivenni a formából, mert összetörik a tészta - de nekem sikerült! :)

Olaszos, paradicsomos tészta - saját recept

Vasárnap eljött az a ritka pillanat, hogy tésztaételt kívántam meg ebédre. Nem vagyok egy nagy tésztás, vegetáriánus párom viszont annál inkább, úgyhogy hétvégén elég gyakran szoktam lasagnát, cannellonit vagy valamilyen tejszínes, sajtos, zöldséges tésztát készíteni. Most viszont, ahogy nézegettem a receptjeimet, nem találtam olyat, ami fogamra való is lett volna, és volt is hozzá minden otthon. Főleg a tejszínt hiányoltam, abban viszont biztos voltam, hogy paradicsomos és sütőben sült tésztának kell lennie. Így aztán körülnéztem a hűtőben meg a kamrában, és a következő tésztát hoztam össze - sajnos fotó nem készült, mert közben nem tudtam, hogy ebből blogtéma lesz, de nagyon jól sikerült :)

Tehát a hozzávalók:

kb. 1 dl olaj (annyi, amennyi egy lábos alját épp elfedi)

2 ek. liszt

fél l tej

1 tojás

3-4 gerezd fokhagyma

kb. 7 dl paradicsomlekvár (akinek ilyen nincs otthon, annak egy hámozottparadicsom-konzerv, két fej hagyma és némi bazsalikom)

kb. 2 dl paradicsomlé

só, bors, bazsalikom

40 dkg tészta (orsó, kis csavart vagy más hasonló, nagy felszínű tészta, ami sok mártást felvesz) 

némi reszelt sajt

A tésztát bő, sós-olajos vízben kifőzzük. Közben az olajon megpirítjuk a lisztet, és a tejjel besamelmártást készítünk, amibe egy tojást is beleütünk, és felforraljuk. Amikor már jó sűrű, fűszerezzük és beleöntjük a paradicsomlét és a paradicsomlekvárt. Akinek nincs paradicsomlekvárja, botmixerelje szét kicsit darabosra a hámozottparadicsom-konzervet, szelje karikákra a hagymát, párolja meg egy nagyobb serpenyőben olajon, és forralja össze a paradicsomkonzervvel, majd szórja meg bőven bazsalikommal, és ezt keverje a besamelhez és a paradicsomléhez. Hozzáadjuk a zúzott fokhagymát is.

A tésztát terítsük szét egy jó nagy, téglalap alakú jénai tálban, és merőkanállal merjük rá a mártást időnként megkeverve, hogy mindenhová jusson. Ennyi mártás nekem még külön réteget is képezett a tészta tetején. Betoljuk a sütőbe, és fokozatosan emelve a hőfokot, süssük meg. Közben egyszer keverjük meg, hogy a sűrűsödő mártás egyenletes legyen, a tetején képződő réteg is a tészta közé kerüljön. Amikor már majdnem kész, szórjuk meg sajttal - amikor ez is ráolvad, kicsit megsül, kész az ebédünk.

Péter üzeni mindenkinek, hogy szerinte isteni kaja, ő szívesen evett belőle háromszor is :)

Zabpelyhes keksz két felvonásban

Eljött az idő, amikor megint kekszet kellett sütni, keresgéltem is, de valahogy nem volt ihletem. Aztán hétvégén vásároltam a dm-ben, és egy forintért meg valahány pontért megkaptam Stahl Judit: Gyors édességek c. könyvét. Megörültem neki, hogy egy csomó gyors kekszrecept meg persze más finomság is van benne, és ezt a kekszet hétfőn meg is sütöttem - kétszer. Kis változtatásokkal íme a recept:

Hozzávalók:
7,5 dkg zabpehely
15 dkg finomliszt
1 kk őrölt fahéj
15 dkg cukor
1 kk sütőpor
1 csipet só
15 dkg margarin
2 ek. méz
1 cs vaníliás cukor
4 ek. tej

A zabpelyhet, a cukrot, a lisztet, a sütőport, a fahéjat és a sót egy tálban összekeverjük. A margarint a mézzel és a vaníliás cukorral kis lángon összeolvasztjuk, a keverékhez adjuk, és hozzáöntjük a tejet is. 

Ha a fentiek alapján csináljuk, akkor egy nagyon képlékeny masszát kapunk, én még szórtam hozzá egy kis lisztet, az eredeti recept szerint fakanállal jó sűrű tésztává kell keverni. Sűrűnek sűrű lett nekem is, de nem igazán tészta, inkább massza. Ebből kellett volna vizes kézzel diónyi golyókat gyúrnom. A masszát gyúrni lehetetlen küldetésnek tűnt, de vizes kézzel diónyi kis plecsniket formálni és sütőpapírral bélelt tepsibe dobálni sikerült.

175 fokos, előmelegített tepsiben 12-13 perc alatt aranybarnára sülnek. Kivenni csak hűlés után szabad őket, mert melegen még puhák, és könnyen sérülnek. Igen ám, csakhogy az én kekszeim egy emberként ragadtak rá teljes felületükkel a sütőpapírra! Sehogy se tudtam leszedni róluk a papírt. Eszembe is jutott, hogy amikor elkezdtem sütőpapírt használni, először mindig beolajoztam a tepsit alatta, és így nem ragadtak bele a sütik, de később ezt elhagytam, mert úgy is működött. Ez most egy ismeretlen márkájú, olcsó papír, amit most használtam először, lehet, hogy a minősége volt a hibás, nem tudom. Mindenesetre két sütit megettem, ahogy sikerült, papírt köpködve, aztán összeszedtem magam, és bekevertem még egy adagot. Ezt már vajazott-lisztezett tepsiben sütöttem meg.

Végül ugyan ezeket is csak vésővel és kalapáccsal tudtam eltávolítani a tepsiről, de legalább a tepsi fenekét nem kellett kiköpködnöm :D. Nagyon finom keksz, ha rájövök a le nem ragadás trükkjére, gyakrabban fogom készíteni!

Kókuszos csiga

Ez a süti régi nagy kedvencem, még a gyerekkori farsangokról, szülinapi zsúrokról. Nálunk soha nem csináltak ilyet, de az ilyen alkalmakkor valakinek az anyukája, nagymamája biztosan sütött, és akkor én el nem mozdultam a kókuszos csigás tálca mellől :) Felnőve sokáig kerestem a receptet, míg végül két-három éve a nővéremtől megkaptam, és azóta én is készítem. Egyetlen hátránya, hogy Marci nem szereti, bár legutóbb már ő is azt mondta rá, hogy finom.

Tehát a recept:

Tészta: 

60 dkg liszt

5 dkg élesztő

2 dl tej

1 ek. cukor

4 tojás sárgája

20 dkg margarin

Töltelék: 

4 tojásfehérje

20 dkg porcukor

20 dkg kókuszreszelék

Az élesztőt a meleg, cukros tejben felfuttatjuk, a lisztbe keverjük, majd a többi hozzávalóval elkeverjük és összegyúrjuk. Lágy, jól nyújtható tésztát kell kapnunk, ami lehet, hogy felvesz még egy kis lisztet, hogy ne legyen ragadós, de vigyázzunk, hogy lágy maradjon. Nem kell keleszteni, elég neki annyi, amennyit sütés közben kel.

A tojásfehérjéket habbá verjük, és belekeverjük a porcukrot és a kókuszreszeléket. A tésztát kinyújtjuk - én két részletben nyújtottam - jó vékonyra, vékony tészta, sok töltelék, így lesz finom a csiga :) - és megkenjük a töltelékkel, majd feltekerjük.

A tekercset óvatosan, éles késsel felszeleteljük, hogy ne nyomódjon össze, és a szeleteket kivajazott-lisztezett vagy sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük. 175 fokon sütjük, közben időnként ellenőrizve, nehogy megégjen, de most csak tippelni tudnék, mennyi ideig. Nagyon finom lett :)

Citromos gyümölcskenyér

Püspökkenyeret szerettem volna sütni, ilyen recept után bóklásztam a neten. Újabban szívesebben használom a gasztrobloggerek kipróbált receptjeit, mint a különféle receptes oldalak gyűjteményeit, az valahogy olyan személytelen. Így bukkantam rá Maimoni gyümölcskenyerére, és amikor megláttam, hogy ez még a maradék tojásfehérje felhasználásához is ideális, gyorsan döntöttem. Mellette. :)

Az alaprecept:

6 tojásfehérje

18 dkg cukor

12 dkg liszt

2 citrom leve és reszelt héja

Én most üveges citromlét használtam, a héjat meg kihagytam, mert épp nem volt itthon citrom, de így is finom lett. A fentieken kívül lehet bele tenni bármilyen aszalt, kandírozott gyümölcsöt, csokidarabkákat, magvakat, diót, mogyorót, mandulát, kókuszreszeléket, ahogy tetszik. Én egy-egy maroknyi mazsolát, apróra vágott aszalt szilvát és sárgabarackot, valamint kandírozott narancshéjat tettem a tésztába, miután habbá vertem a tojást a cukorral, hozzákevertem a lisztet és a citromlét.

Az egészet jól összekeverve kivajazott-lisztezett őzgerincformába öntöttem, és kb. 40 perc alatt, 165 fokon megsütöttem. Ilyen lett:

Ezután egy tábla kockára tört étcsokit és kb. 5 deka felkockázott margarint gőz fölött összeolvasztottam egy tálban, és a sütire öntöttem. Szilárdulás után szeleteltem:

... és már el is fogyott :)

Túrófánk

Ezt a bejegyzést már pár napja meg kellett volna írnom. Amikor ugyanis meséltem Kincső barátnőmnek, hogy fánkot sütöttem, megadta a túrófánk receptjét, amiről még nem is hallottam. A fánkot szombaton ebédre készítettem, bableves után ettük, aztán vacsora után is desszertnek, majd reggel hogy, hogy nem két darab kivételével elfogyott :) Így aztán elő is vettem Kincső receptjét, és hipp-hopp megsütöttem a túrófánkot, ami nagyon jó ötletnek bizonyult.

Hozzávalók (én dupla adagot csináltam az eredeti mennyiséghez képest, ezek már a dupla mennyiségek)

50 dkg túró

4 tojás

4 ek. liszt (utólag nekem még felvett némi lisztet)

1 cs sütőpor

2 ek. cukor

pici só

A hozzávalókat egyszerűen összekeverjük, megnézzük, mennyi lisztet vesz fel. Krémesnek kell lennie, nem kell tésztává összeállnia. Teáskanállal forró olajba szaggatjuk, és kisütjük. Mivel sütés közben nagyon megnőnek, egy púpos teáskanálnyinál nagyobbakat tényleg ne szaggassunk. Én az első darab megkóstolásakor úgy éreztem, elbírna még némi cukrot is, így a kész fánkokat megszórtam porcukorral, illetve a maradék alapanyagba tettem még egy zacskó vaníliás cukrot. Maradt még rumos lekvár előző napról, azzal megettük, nagyon finom, és gyorsan elkészül.

Az egyszeri-kétszeri fánk

Ezt a posztot egy verssel kell kezdenem:

Jankovich Ferenc: Az egyszeri-kétszeri fánk

Fánkot sütött nagyanyánk... Volt öröm!
Egy üst zsír feketéllett a tüzön.
De amikor kezdett duzzadni a fánk,
Nagyanyó felkiált: „Elfogyott a fánk!”
Se fánk – se fánk...

Szaladtam én a szerbe szívesen,
de ott sem volt, biz egy sziporka sem.
Holott már kezdett esteledni ránk.
Ott a sok fánk, és nem volt semmi fánk!
Se fánk – se fánk...

Mit csináljunk? – gyomrunk is korgott,
Csak szipogattuk a finom szagot.
Nyálunk is csorgott, fényesült a szánk:
Csak hűlt a fánk és parázslott a fánk...
Se fánk – se fánk...

„Átszaladok a szomszédba!” – mondom én...
Jaj, úgy röstellem, - húzódott szegény,
És nagyokat zötyögött Nagyanyánk:
„Itt egy garmada fánk, és semmi fánk...”
Se fánk – se fánk...

Hát akkor mi legyen a vacsoránk?
Zsíros kenyérhez volt sónk, paprikánk.
Nem oly finom volt, mint valami fánk,
De került másnap jó akácfa-fánk,
S irral-pirral mégis kisült
Az egyszeri-kétszeri fánk.

Ezt a verset szavaltam valamikor, talán harmadikban a versmondó versenyen. Azóta óhatatlanul eszembe jut, ha fánkról van szó :) Nálunk is kisült ma az egyszeri-kétszeri fánk, bár már nem fán, hanem gáztűzhelyen :)
Hozzávalók:
fél kg liszt
5 dkg élesztő
5 dkg porcukor
2 dl tej
6 dkg olvasztott vaj 
5 tojás sárgája
olaj

A tejet megmelegítem, belekeverem a cukrot és felfuttatom benne az élesztőt. Az élesztős cukros tejet aztán beleöntöm a lisztbe, hozzáadom a vajat és a tojások sárgáját. Először fakanállal összekeverem.

Aztán kézzel addig gyúrom, amíg szép sima tésztát nem kapok. Meleg helyre teszem, és körülbelül félóra alatt a duplájára kelesztem. Aztán kinyújtom, nem kell vékonyra, csak kb. egycentisre, és egy 6 centi körüli kerek kiszúróval - esetünkben a legnagyobb pogácsaszaggatómmal - kiszaggatom, amíg el nem fogy az újra meg újra összegyúrt, kinyújtott, kiszaggatott tészta. 

A fenti mennyiség nekem 22 darabra lett elég, az utolsót már csak kézzel formázgattam. :) A közepébe az ujjammal mélyedést formázok.

Letakarom a fánkokat, és amíg az olaj megmelegszik, még kelnek egy kicsit. Fedeles serpenyőre vagy mélyebb edényre lesz szükségünk, annyi olaj kell bele, amiben lebegnek a fánkok, nem érnek az edény aljára. Nem kell nagyon forrónak lennie, én a legkisebb lángon sütöttem. Először a lyukas felükkel lefelé tesszük az olajba a fánkokat, és fontos, hogy fedő alatt sütjük 3-4 percig, vagy ameddig látjuk, hogy szépen pirul, így lesz szép szalagos. 

Aztán megfordítjuk, és még 1-2 percig sütjük. Szedőkanállal egy papírral bélelt tálba szedjük őket. Én rumos baracklekvárral szeretem, ami annyiból áll, hogy a baracklekvárhoz némi sütőrumot löttyintek, és felforralom. Nekem fontos, hogy felforrjon, mert így az alkohol elillan belőle, az ízek meg maradnak, de ahol gyerekek nem kapnak belőle, ott elég csak egy kicsit összemelegíteni. Jó étvágyat!

Csokis-narancsos muffin

Az utóbbi napokban valahogy nem fűlt a fogam a sütéshez. Megcsináltam a mindennapi ebédünket, kötögettem, de sütikhez valahogy nem volt most kedvem. Pedig tudtam, hogy a narancslekvárból előbb vagy utóbb el fog készülni ez a muffin :) és íme, el is jött a pillanat. Nem is tudom, miért vártam vele eddig, hiszen talán egy félóra kellett hozzá, és Marci is mindig olyan lelkes.

Hozzávalók:

15 dkg liszt

15 dkg cukor

10 dkg étcsokoládé

10 dkg margarin

10 dkg narancslekvár

3 ek. narancslé

2 tojás

egy púpozott teáskanál sütőpor

Először is az étcsokit kockákra tördeljük, a margarint is felkockázzuk, és gőz felett összeolvasztjuk őket. Amíg olvadnak, a tojásokat kikeverjük a cukorral, hozzáadjuk a sütőporral elkevert lisztet is. Majd jöhet az addigra már összeolvadt vajas csoki (egy tál, amit a gyerekek kinyalhatnak) a narancslekvár és a narancslé. Kézi robotgéppel az egészet összekeverjük, nem kell nagyon, csak épp egyenletesre. Aztán a muffinforma mélyedéseibe töltjük - vagy papírtányérkákba, vagy vajazzuk-lisztezzük ki előzőleg a mélyedéseket - és mehet is a sütőbe. Közepes hőfokon körülbelül 20 perc alatt készre sül, és nagyon finom. A tészta formába töltögetésekor pedig keletkezett még egy kinyalásra váró tálunk kis kuktáink számára :)

Lekvár januárban

Lekvárt főzni tulajdonképpen egész évben lehet. Május környékétől kezdődik a cseresznyével, novemberben sütőtökből, januárban pedig narancsból. Még a kora tavaszi hónapokra kellene kitalálni valamit, de azt hiszem, déligyümölcsből simán kitartanának a készletek, ha valaki mindenáron lekvárfőzéssel szeretné tölteni a telet. :) Nálam a narancslekvár-főzés szezonja akkor jön el, amikor egy bizonyos áruházlánc vödrösnarancs-akciót hirdet :) Tegnap hoztunk is haza két vödörrel, és ma elkészült öt üveg narancslekvár. Nagyon egyszerű, íme a receptje:

15 db narancs

8 dl víz

75 dkg cukor

A narancsokat alaposan megmossuk, forró víz alatt, kefével. Legjobb lenne bionarancsot vásárolni, de én ebben rugalmasabb vagyok, és megelégszem a forró vizes mosással. Meghámozzuk késsel, szépen, mert úgy könnyebb lesz eltávolítani a fehér belsejüket és aprítani őket. Megmérjük a narancsot, a felét felkockázzuk, a másik felét csak gerezdekre szedjük. A vizet a cukorral együtt feltesszük főni, közben a narancshéjat is megmérjük, kivágjuk belőle a fehér héjat, és a felét felaprítjuk. Én vékony, hosszanti csíkokra vágtam, és a másik felét beáztattam kandírozott narancshéj készítéséhez, aki ilyet nem szeretne, az ne vesződjön a teljes mennyiség belsejének eltávolításával!

Amikor a cukor teljesen feloldódott, és a szirup felforr, beletesszük a felaprított héjat és az összes gyümölcsöt. Ha felforrt, 15 percig hagyjuk rotyogni, majd kisebb lángra vesszük, és tovább főzzük addig, amíg be nem sűrűsödik. Én a vége felé segítettem rajta egy kicsit botmixerrel is. Több órán át főzzük lassan, gyakran kevergetve. Ha elérte a lekvársűrűséget, forrón üvegekbe töltjük.

Én mindig szoktam a lekvárokba egy pici szalicilt tenni, a teljes mennyiséghez egy csapott mokkáskanálnyit, mert már néhányszor pórul jártam a tartósítószermentes megoldásokkal. Ez igazán minimális mennyiség, de biztosítja, hogy a lekvár sokáig jó maradjon. A forrón fejtetőre állítás is segít, én mindig így hagyom kihűlni a lekvárokat. A narancslekvár kenyéren, pirítóson is finom, de süteményekhez is felhasználható.

Darakeksz

Fogytán volt a kekszes doboz tartalma, már csak néhány karácsonyról maradt mézeskalács tengett-lengett benne, hát eljött az ideje, hogy új kekszreceptet találjak. Sikerült is, mégpedig Mohánál, és tegnap össze is gyúrtuk, ma meg is sütöttük, a fogadtatás határozottan pozitív. Ahogy én készítettem (mivel Moha írta, hogy kevés lett, dupla adagból):

25 dkg liszt

20 dkg teljes kiőrlésű liszt

6 dkg búzadara

2 tk. sütőpor

24 dkg puha vaj (most valódi vajat használtam, nem margarint, de szerintem azzal is jó)

20 dkg nádcukor

2 tojás

2 cs vaníliás cukor

2 citrom reszelt héja

A vajat a cukorral habosra keverem. A szárazanyagokat összevegyítem és a habos vajhoz adom, végül beleteszem a vaníliás cukrot, a tojást és a citromhéjat, majd alaposan összegyúrjuk.

Egy napra hűtőbe tesszük - nekem kőkemény lett, elvileg a gyúrástól kellett volna felmelegednie, gondolom, de inkább egy fél percre betettem a mikróba, úgy már könnyebb volt gyúrni. Könnyen formálható, nem ragadós, viszont kicsit morzsálódó, repedésre hajlamos tészta lett belőle, nem szabad túl vékonyra nyújtani. Merthogy most a szokásos mozzanat jön - a tésztát kinyújtjuk és kiszaggatjuk. Nálunk készült egy nyújtásnyi kekszmintázós, a többi szaggatott kerek, csillag, virág, lepke, halacska alakú lett. A képen csak egy kis részmennyiség :)

Moha egy aszalt gyümölcsös és többféle csokis verziót készített, én a mintásakat üresen hagytam, a többibe egy-egy szem mazsolát vagy meggybefőttet nyomkodtam, és 180 fokos sütőben szép barnára sütöttem. Nagyon finom, ropogós, de nem kemény keksz lett belőle.

Kuglóf élesztő nélkül

Ezt a kuglófot már többször elkészítettem, az Anyatanyán kaptam Anitától még tavaly, amikor kiderült, hogy jobb lenne, ha nem ennék túl sok élesztős ételt. Azért néha eszem azóta is, de a kuglófnak nagy sikere lett, könnyen elkészíthető és finom.

Hozzávalók:
25 dkg margarin
25 dkg cukor
5 tojás
1 csomag vaníliás cukor
40 dkg liszt
1 dl tej
1/2 csomag sütőpor
rum ízlés szerint (el is hagyható)
mazsola ízlés szerint
1 ek. kakaópor

A margarint a cukorral, a vaníliás cukorral és a tojásokkal habosra keverjük.

A lisztet elkeverjük a sütőporral, és fakanállal a többi hozzávalóhoz keverjük. Hozzáadjuk a tejet, a mazsolát és a rumot is. A tészta felét kivajazott, lisztezett kuglófformába öntjük, a másik felébe egy evőkanál cukrozatlan kakaóport keverünk, ezt a sárga tészta tetejére öntjük, és összekeverjük őket. 

180 fokra előmelegített sütőben körülbelül 50 percig, tűpróbáig sütjük.

 

Borhabtorta

Ez már szinte saját receptnek mondható, körülbelül 8-9 éve írtam le az akkori Nők Lapja C@fé oldalról. Nagyon finom, könnyű torta, díszítéstől függően ideális a szüreti időszakra, de karácsonyra is. Gyerekek is fogyaszthatják, mert a bort felforraljuk hozzá, így az alkohol elillan. Hozzávalók:

A tésztához: 

3 tojás

6 dkg liszt

6 dkg cukor

1 ek. olaj

A tojások sárgáját a cukor 1/3 részével habosra keverjük. A tojásfehérjéket a maradék cukorral kemény habbá verjük, hozzáadjuk a cukros tojássárgáját, óvatosan a lisztet, majd az olajat, és egy kapcsos, kerek tortaformában előmelegített, közepes sütőben megsütjük, és a formában hagyjuk kihűlni.

A borhabhoz: 

4 tojás sárgája

5 dkg liszt

4 dl félédes vagy édes fehérbor

20 dkg cukor

egy fahéjdarabka

8-10 szem szegfűszeg

2 dkg zselatin

1 dl víz

6 dl tejszín

A tojások sárgáját a liszttel és kevés borral simára keverjük. A maradék bort a cukorral, a fahéjjal és a szegfűszeggel felforraljuk, a lisztes-boros tojássárgájához szűrjük, és együtt sűrűre felfőzzük, majd lehűtjük.

A tejszínt kemény habbá verjük. A zselatint a vízben felfőzzük, és még forrón a tejszínhabhoz keverjük. A kihűlt krémet összekeverjük a zselatinos tejszínhabbal.

A borhabot a tortaformában hagyott tésztára öntjük és egy napig hűtőben dermedni hagyjuk. Tetejét dióval, szőlőszemekkel, kakaóporral, fahéjjal díszítjük. Én holnap csillag alakúra kivágott sablonnal, fahéjas porcukorral fogom díszíteni, ez lesz a szentestei vacsora utáni desszertünk.

Ezzel a recepttel kívánok minden kedves olvasómnak, követőmnek és erre járónak szép és boldog karácsonyi ünnepeket!

Sakktábla és csiga aprósütik

Ez a süti annyira megtetszett Limara blogján, hogy úgy gondoltam, muszáj elkészítenem karácsonyra. De akárhogy böngésztem a leírást, nem sikerült megértenem, hogy akkor mennyi fehér tészta és mennyi kakaós, hány lap mekkorára nyújtva, és hogy is van ez? Szerencsére egy kedves kommentelő betette Edith blogját, ahol részletesebben le volt írva a süti. Így ihlet by Limara, recept by Edith, süti elkészült by Timi, egy darab beteg gyermekkel nehezítve tegnap délután.

Edith írja a leírásban, hogy nem könnyű a tésztával bánni, meg hogy ő kevesellte a mennyiséget 40 db sütihez. Hát, én is, nem is kicsit. Aztán 53 db lett :) 25 csiga, de tényleg egész apró, és 28 sakktábla, ezek kicsit nagyobbak. Ami a tésztát illeti, tényleg nem könnyű vele bánni, főleg a fehérrel, szerintem elbírna még némi lisztet. A recept és a leírás szerint a barna tésztához az egészből 20 dekát kell levágni, és ehhez tenni 2 ek. kakaót. Így, ennyi plusz szárazanyaggal a barna tészta jól gyúrható, nyújtható, nem szakadós lett. Tehát ha a maradék fehér tésztához tennénk kb. négy-öt evőkanál lisztet, talán azzal is könnyebb lenne bánni. Nem is fázisfotóztam most, örültem, ha magával a tésztával boldogulok :)

Na de a recept:

25 dkg liszt

18 dkg vaj (én margarint használtam)

15 dkg cukor

2 cs vaníliás cukor

2 tojás sárgája

1 ek. tejszín

2 tk. kakaó és 5 dkg reszelt keserűcsoki - ehelyett én két ek. kakaót használtam és csokit nem

1 tojásfehérje

A kakaó kivételével összegyúrjuk, ezt nálunk természetesen Marci végezte, az előzetes mérésekkel együtt, ez még a könnyű része. A kész tésztából levágunk 20 dkg-ot, ebbe teszünk 2 ek. kakaóport, és összegyúrjuk. Mindkét tésztát alufóliába csomagolva a hűtőbe tesszük egy félórára.

Ha ez megvan, akkor jönnek a bonyodalmak. Én szabócentivel méregettem, hogy kijöjjön a süti matematikája :) Tehát a barna tésztából levágunk egyharmadot, és a fehérből egy ugyanakkora darabot, ezek visszamennek a hűtőbe. A maradék barna tésztából egy 9x18 centis lapot nyújtunk kb. egy centi vastagra, és 9 egyforma csíkra vágjuk. A fehér tésztából levágunk egy ugyanekkora darabot, és ugyanezt megcsináljuk vele. Aztán a csíkokat egymásra halmozzuk: egy fehér, egy barna, egy fehér, ezt megkenjük tojásfehérjével, majd egy barna, egy fehér, egy barna, tojásfehérje, stb. amíg elfogynak a csíkok. Ha ez is megvan, félretesszük az építményünket, és a maradék fehér tésztát akkorára nyújtjuk, hogy pont bele tudjuk csomagolni, ez elvileg kb. 15x18 centis lap, kb. 3 mm vastag. Ha belecsomagoltuk, a szabálytalan végeket levágjuk, a lepottyant részeket tészta után ácsingózó gyermekünknek adjuk, a kész hengert alufóliába csomagolva a hűtőbe helyezzük egy órára.

Elővesszük a félretett barna és fehér tésztadarabokat. Egyformára és jó vékonyra nyújtjuk őket, praktikus, ha a fehér egy picit nagyobb. A fehéret megkenjük tojásfehérjével, amit az imént jutalmazott gyermekünk boldogan vállal. Ráhelyezzük a barnát, jó szorosan feltekerjük, és alufóliába csomagolva mehet a testvére mellé a hűtőbe.

Van egy óránk, ezalatt pihenünk, iszunk egy kávét és megfogadjuk, hogy soha többet sakktáblasüti... Közben azért előmelegítjük a sütőt 180 fokra, és kibélelünk két tepsit sütőpapírral. Aztán kivesszük a hűtőből a hengereinket, fűrészelő mozdulatokkal óvatosan, vékonyan felszeleteljük őket, közben csodálkozunk, hogy negyven darab? Ebből? Jé, lesz annyi! Nahát, még több is! - és a szeleteket a tepsikbe helyezzük. 180 fokon 15 perc alatt megsütjük, adunk kóstolót a családnak, majd elhessegetjük őket és arra gondolunk, hogy talán legközelebb szebben sikerül a sakktábla... Mi, legközelebb...?? Nem úgy volt, hogy soha többé? Na jó, meggondoltuk magunkat :)

Aranygaluska

Tegnap azon morfondíroztam, mit is süssek-főzzek ma ebédre. Nem vagyunk az a hagyományosan vasárnapi ebédeket készítő, evő család, nálunk nincs húsleves meg rántott hús minden héten, akkor van az, ha megkívánjuk - vegetáriánus családfővel elég ritkán :) - szóval általában valami egyszerűt és finomat szoktam készíteni. Kivéve, ha rámjön a konyhai kreatívkodós kedv. Mivel tegnap tényleg nagyon egyszerű és gyors paprikás krumpli volt, mostanra valami kicsit ünnepibbre, bonyolultabbra gondoltam, és persze vegetáriánusra. Elalvás előtt bevillant az aranygaluska ötlete, és mivel reggelre se ment ki a fejemből, eldöntöttem, hogy ez lesz a mai ebéd, még desszertet sem kell készíteni utána :) Limaránál találtam egy nagyon jól hangzó receptet, már kel is a tészta. Így hangzik:

Tészta:

• fél kg liszt
• csipet só
• 3-4 evőkanál cukor
• 3 tojás sárgája
• fél citrom reszelt héja
• 2,5 dl tej
• 2,5 dkg élesztő
• 5 dkg olvasztott vaj

Az élesztőt a cukros tejben felfuttatom, a többi hozzávalóval összedolgozom, kicsit dagasztom (én kézzel) és meleg helyen duplájára kelesztem. Lágyabb kalácstésztát kell kapnunk, én annyival több lisztet használtam hozzá, amennyivel az ujjaimról le tudtam dörzsölni a tésztát.

Először az eredeti recept szerint nyújtani és szaggatni akartam, aztán Limaránál a kommentekben olvastam, hogy többen csak kézzel gombócokat formálnak. Én nagy barátja vagyok mindennek, ami egyszerűsíti a munkát és csökkenti a mosogatnivalót, így én is ezt a módszert választottam. Még jobban is tetszik, így tényleg szabálytalan kis galuskák lesznek.

Szóval a duplájára kelt tésztából kézzel galuskákat formálok, és először olvasztott vajba, majd cukros dióba forgatom őket. Körülbelül 15 deka darált dió kell hozzá 3-4 evőkanál porcukorral elkeverve, és 5 deka olvasztott vaj.

Ahogy megforgatom őket, mennek a vajazott tepsibe, nem túl szorosan egymás mellé:

Két rétegre lett elég a tészta, a rétegek közé és a tetejére is bőven szórtam a cukros dióból. Amikor elfogyott a tészta, begyújtottam a sütőt, és amíg 180 fokra felmelegedett, mellette még tovább kelesztettem a tésztát.

Aztán amíg sült, elkészítettem hozzá a vaníliasodót. Kell hozzá:

2 tojás

4 evőkanál cukor

1 zacskó vaníliás cukor

2 evőkanál liszt

fél liter tej

Először is egy közepes lábosban vizet teszek fel forrni. Aztán egy ráillő műanyag tálban habosra keverem a tojást a cukorral, a vaníliás cukorral, hozzáadom a lisztet, és a gőz felett kevergetve a tejet.

Aztán addig kevergetem a gőz felett, amíg olyan jó kis sodósűrűségű nem lesz.

A galuskának körülbelül 40 perc kell, amíg szép pirosra sül, addig a sodó is elkészül, és meg is lehet teríteni. Íme a végeredmény, nekem kicsit lesült az alja, de mindenkinek nagyon ízlett:

Pizzasütés

Nem vagyok egy gyakorlott pizzasütő. Sőt, mondhatni kezdő vagyok, azt hiszem, ez életem harmadik olyan pizzája volt, amihez a tésztát is magam készítettem. Mindig olyan bonyolultnak gondoltam. Meg az is az igazság, hogy általában a kelt tésztákat nagyon bonyolultnak gondoltam és soha nem sikerültek, körülbelül egy évvel ezelőttig, amikor egyszer csak valami jó lett, és azóta az összes kelttészta-próbálkozásom sikeres volt. Boldogan kalandozom ebben a birodalomban, és amikor pár napja megkívántam a pizzát, kitűztem a csütörtöki napot pizzasütő napnak.

A tészta receptje ismét Stahl Judittól van annyi módosítással, hogy nem szeretem a szárított élesztőt, viszont vagy húsz darab félbevágott friss élesztőm van a mélyhűtőben, így azzal készítettem, valamint szégyenszemre nem volt itthon oreganóm, ezért azt bazsalikommal helyettesítettem. Tehát a tészta: 

50 dkg liszt
egy bögre meleg víz
egy kiskanál cukor
egy evőkanál só
őrőlt bors
bazsalikom
2,5 dkg élesztő
fél dl olaj

Az élesztőt a cukros vízben felfuttatom, egy keverőtálban összekeverem az olajjal, majd ehhez adagolom apránként a fűszerekkel elkevert lisztet. Mivel nincsenek szuper keverőgépeim, se kenyérsütőm, kézzel dagasztom pár perc alatt. Utána egy órát kel, addig elő lehet készíteni a feltéteket. 

Nekem szerencsém van, paradicsomalapot nem kell készítenem, mert ott a nyáron eltett paradicsomlekvár, ezt csak simára kevertem botmixerrel. A kész tésztát kinyújtottam, meggyűlt vele a gondom, folyton vissza akart ugrani kicsire, de legyőztem. Mivel én úgy tudom, az igazi olasz pizzán a paradicsom után jön a sajt, és utána a többi feltét, így ez következett. Aztán vegyesen, minden igényt figyelembe véve: Marci nem szereti a brokkolit, Péter vegetáriánus, Regő viszont szereti a brokkolit és én nem szeretném, ha szalonnát enne. Viszont a paradicsomot, a sajtot, a kukoricát, a vörösbabot, a hagymát mindenki szereti. Még szintén házi készítésű aszalt paradicsom is került rájuk. Így osztottam el a feltéteket, és mehettek a forró sütőbe. 

Amikor már majdnem készen voltak, még a tetejükre is szórtam sajtot, mert szeretjük, így duplán sajtosak lettek. A lakást betöltötte a fűszeres illat, mire a friss meleg pizza elkészült, Marci is hazaért, és ebédelhettünk. Kis kék műanyag tányéron a bébiadag:

Sikere volt, azt hiszem, gyakrabban kell pizzát sütnöm :)