Nemsokára :)

Ígérem, nemsokára jövök egy hatalmas felkiáltással, miszerint kéééész! Mármint a szirmos takaró, már a szegélyét kötöm. Megint rájöttem, hogy nagyobb fába vágtam a fejszémet, mint előtte képzeltem, hiszen több, mint egy hónapja kötöm, az egyik lentebbi bejegyzés szerint március 20-án tartottam 20 négyzetnél. Azóta kész az összevarrás, a blokkok kitalálása, összevarrása és készül a szegély. Azért megmutatom az összevarrt állapotot, sokat agyaltam, hogy hogy legyenek elrendezve a színek, végül amellett voksoltam, hogy négy egyszínű négyzet adjon ki egy virágot, és a négy négyzetből álló blokkokat varrtam össze felváltva.

Ez az összevarrás előtti állapot, amikor kiraktam a mintát:

Ez pedig már összevarrt blokkokból kirakva:

Húsvétra méteres kalácsot készítettem, és most sül épp a répatorta. A tortát elég, ha belinkelem, itt találtam, ebben az oldalban bízom, találtam már egy-két finom tortát itt, jó leírásokkal és fotókkal. Annyit változtattam rajta, hogy durvára tört dió helyett mandulalapocskákat tettem a tortába, attól nem félek, hogy Regő esetleg nem tudja elrágni. A méteres receptjét viszont leírom, elég pepecsmunka, nagyon szeretem, de egy évben egynél többször eddig nem készítettem :)

Hozzávalók:

A tésztákhoz: 4 tojás, 26 dkg porcukor, 11 ek. víz, 7 ek. étolaj, 26 dkg (rétes)liszt, 3/4 cs sütőpor és 2 ek. kakaópor.

A krémhez: 2 csomag puncspudingpor, 8 dl tej, 25 dkg margarin, 20 dkg porcukor, mazsola ízlés szerint, esetleg egy kis rum

A mázhoz: 10 dkg étcsokoládé, 2 teáskanél étolaj

A tésztákhoz a tojásokat kettéválasztjuk, a sárgáját a porcukorral jól kikeverjük. A lisztet elkeverjük a sütőporral. Apránként a cukros tojáshoz adunk 10 kanál meleg vizet, az olajat, a lisztet és a tojások kemény habbá vert fehérjét. Elfelezzük a tésztát, az egyik feléhez hozzáadjuk a kakaóport és még egy ek. vizet. Mindkét tésztát 28 cm-s, kivajazott-lisztezett őzgerincformában tűpróbáig sütjük. Ha kihűltek, ujjnyi vastag szeletekre vágjuk őket.

A krémhez a pudingport tejjel simára keverjük, készre főzzük és kihűtjük. A margarint hidegen kihabosítjuk a cukorral, és a kihűlt pudinghoz keverjük. Mazsolát keverünk bele, amit előzőleg megáztathatunk egy kis rumban. 

Összeállítás: egy barna szeletet vastagon megkenünk krémmel, majd egy sárga szelet következik, ennek a másik oldalát megkenjük krémmel, mellé egy barna szelet és így tovább, amíg el nem fogy. Gőz felett megolvasztott, olajjal elkevert csokoládéval bevonjuk, és másnap ferdén szeleteljük. Az enyém még egyben van, de ha felszeleteltem, hozok fotót! :) Megjegyzés: nekem nem volt elég egy tábla csokoládé a bevonáshoz, hármat is elhasználtam.

Kókuszos lepény

Ez a süti még a múlt héten készült, csak közben annyi minden más is volt :) De megírom, mert kérték páran a receptet, meg azért is, mert érdemes népszerűsíteni :)

A recept Stahl Judittól van, kivételesen változtatás nélkül készítettem el, és volt bennem némi félsz a múltkori leragadós keksz miatt, de ez most jól sikerült.

Hozzávalók:

Tészta:

10 dkg vaj

20 dkg kakaós keksz

Krém:

2 tojás

10 dkg cukor

3 ek. étkezési keményítő

4,5 dl tejszín

15 dkg kókuszreszelék

2 ek. rum

10 dkg puha vaj

A sütőt 175 fokra előmelegítjük, és kivajazunk egy hullámos szélű tortaformát. A tésztához való vajat felolvasztjuk, a kakaós kekszet aprítógépben vagy turmixgépben megőröljük, és a kettőt összekeverjük. Belenyomkodjuk a formába úgy, hogy legyen egy kis pereme is, és 15 perc alatt megsütjük.

Közben elkészítjük a krémet: a tojásokat szétválasztjuk, és a sárgájukat egy fazékban habverővel elkeverjuk a cukorral, a keményítővel és a tejszínnel. Hozzáadjuk a kókuszreszelék 2/3 részét, és mérsékelt lángon, kevergetve 10-12 perc alatt sűrűre főzzük. Ezután hozzáadjuk a rumot és a vajat, és robotgéppel jól elkeverjük. Utána keményre verjük a tojásfehérjéket is, és fakanállal a krémhez forgatjuk. 

Ha kihűlt a tészta, rásimítjuk a krémet, megszórjuk a maradék kókuszreszelékkel, és egy éjszakára a hűtőbe tesszük. Amellett, hogy nagyon finom, számomra külön sikerélmény volt, hogy az eredeti recept külön figyelmeztet, hogy az első szeletet képtelenség egyben kivenni a formából, mert összetörik a tészta - de nekem sikerült! :)

Kókuszos csiga

Ez a süti régi nagy kedvencem, még a gyerekkori farsangokról, szülinapi zsúrokról. Nálunk soha nem csináltak ilyet, de az ilyen alkalmakkor valakinek az anyukája, nagymamája biztosan sütött, és akkor én el nem mozdultam a kókuszos csigás tálca mellől :) Felnőve sokáig kerestem a receptet, míg végül két-három éve a nővéremtől megkaptam, és azóta én is készítem. Egyetlen hátránya, hogy Marci nem szereti, bár legutóbb már ő is azt mondta rá, hogy finom.

Tehát a recept:

Tészta: 

60 dkg liszt

5 dkg élesztő

2 dl tej

1 ek. cukor

4 tojás sárgája

20 dkg margarin

Töltelék: 

4 tojásfehérje

20 dkg porcukor

20 dkg kókuszreszelék

Az élesztőt a meleg, cukros tejben felfuttatjuk, a lisztbe keverjük, majd a többi hozzávalóval elkeverjük és összegyúrjuk. Lágy, jól nyújtható tésztát kell kapnunk, ami lehet, hogy felvesz még egy kis lisztet, hogy ne legyen ragadós, de vigyázzunk, hogy lágy maradjon. Nem kell keleszteni, elég neki annyi, amennyit sütés közben kel.

A tojásfehérjéket habbá verjük, és belekeverjük a porcukrot és a kókuszreszeléket. A tésztát kinyújtjuk - én két részletben nyújtottam - jó vékonyra, vékony tészta, sok töltelék, így lesz finom a csiga :) - és megkenjük a töltelékkel, majd feltekerjük.

A tekercset óvatosan, éles késsel felszeleteljük, hogy ne nyomódjon össze, és a szeleteket kivajazott-lisztezett vagy sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük. 175 fokon sütjük, közben időnként ellenőrizve, nehogy megégjen, de most csak tippelni tudnék, mennyi ideig. Nagyon finom lett :)

Citromos gyümölcskenyér

Püspökkenyeret szerettem volna sütni, ilyen recept után bóklásztam a neten. Újabban szívesebben használom a gasztrobloggerek kipróbált receptjeit, mint a különféle receptes oldalak gyűjteményeit, az valahogy olyan személytelen. Így bukkantam rá Maimoni gyümölcskenyerére, és amikor megláttam, hogy ez még a maradék tojásfehérje felhasználásához is ideális, gyorsan döntöttem. Mellette. :)

Az alaprecept:

6 tojásfehérje

18 dkg cukor

12 dkg liszt

2 citrom leve és reszelt héja

Én most üveges citromlét használtam, a héjat meg kihagytam, mert épp nem volt itthon citrom, de így is finom lett. A fentieken kívül lehet bele tenni bármilyen aszalt, kandírozott gyümölcsöt, csokidarabkákat, magvakat, diót, mogyorót, mandulát, kókuszreszeléket, ahogy tetszik. Én egy-egy maroknyi mazsolát, apróra vágott aszalt szilvát és sárgabarackot, valamint kandírozott narancshéjat tettem a tésztába, miután habbá vertem a tojást a cukorral, hozzákevertem a lisztet és a citromlét.

Az egészet jól összekeverve kivajazott-lisztezett őzgerincformába öntöttem, és kb. 40 perc alatt, 165 fokon megsütöttem. Ilyen lett:

Ezután egy tábla kockára tört étcsokit és kb. 5 deka felkockázott margarint gőz fölött összeolvasztottam egy tálban, és a sütire öntöttem. Szilárdulás után szeleteltem:

... és már el is fogyott :)

Süteménykeverékek ajándékba

A képen látható sütikeverékeket készítettem családom hölgy tagjainak. Az üvegeket az Ikeában vásároltam, nagyon szép és praktikus, az ünnephez illően csillagmintás, régimódi tetővel, ha a sütialapanyagot elhasználták belőle, akkor is jól használható ajándék. Menjünk sorba: a bal szélső üveg rumos-gyümölcsös süteménykeveréket tartalmaz, ezt a húgom kapta. A két középső csokis süti lesz, az egyiket mazsolával, a másikat mogyoróval készítettem, előbbi Péter anyukájáé, utóbbi a nővéremé lett. Az utolsó pedig a korábban itt is közzétett diós tallér alapja. Ennek a receptje volt saját, a többit Mónitól lestem el, akinek ezúton is külön köszönet! Kicsit változtattam rajtuk aszerint, hogy milyen alapanyaghoz jutottam könnyebben hozzá, vagy ki mit szeret a családban, így készültek ezek az ajándékok. A lényegük, hogy a szárazanyagot, esetleg aszalt gyümölcsöt, diót, mogyorót, olajos magvakat szépen rétegezzük egy üvegben, a megajándékozottnak már csak a tojást, vajat, esetleg egyéb folyadékot kell hozzátennie. 

Természetesen az üvegeket szépen fel is díszítettem szalaggal, saját készítésű ajándékkísérővel, rákötöztem a feltekert receptet, csak a kész állapotról készült fotó homályos lett :) De az ünnepeltek örültek, és ez a lényeg :)

Aki libát nem eszik...

... egész évben éhezik, tartja a mondás. Évek óta rettegek, hogy egész évben éhezni fogunk, mert még sose vettem libát Márton napra, sőt, nem is ettem libát életemben. Viszont van egy Márton fiam, mint a vakondtúrásos posztban említettem, úgyhogy az alkalom nálunk duplán is megvan. Így aztán vettem egy kis libamellet, és ma elkészítettem ebédre. 

Még tegnap befűszereztem egy kicsit: azzal az olajjal, amibe nyáron az aszalt paradicsomot tettem. Sima kukoricacsíra-olaj, de a paradicsom ízét is átvette azóta. Plusz só, bors, tárkonylevél, majoranna. Letakartam, és ebben a fűszeres olajban állt egy napot a hűtőben. Ma aztán elővettem, és betoltam a sütőbe letakarva lassan párolódni. Még egy órával ezelőtt feldaraboltam egy almát és egy körtét héjastul, hozzátettem egy marék aszalt szilvát és pár szem gesztenyét, megszórtam fahéjjal és szerecsendióval, folyattam rá egy kis mézet, és meglocsoltam narancslével. 

Ezt is hagytam egy órát állni, és csak ekkor toltam be a libát a sütőbe. Némi párolódás után köré halmoztam a gyümölcsöket, akkor így nézett ki:

Ezután már csak locsolgatni kellett a saját zsírjával, a gyümölcs levével és még plusz narancslével. Így nézett ki készen:

és így az ünnepelt tányérján krumplipürével körítve:

De van még nekünk egy vegetáriánusunk is a családban, az én párom, Péter. Azt nem lehet, hogy ő egész évben éhezzen! Így aztán készült vegetáriánus liba is, tésztából, a recept Mohától való. Nem írom le külön, mert egy az egyben ugyanaz, a kelt tésztásat választottam, aszkorbinom nem volt itthon, így egy kis szódabikarbónát tettem bele, illetve szeletelt mandulám sem volt, kókuszreszeléket szórtam tollnak a libákra. Úgy alakult, hogy Lúdanyónak nagyon nagy fészekalja apró kislibája született ma nálunk:

A mini fonott kalács pedig úgy jött létre, hogy elegem lett a sok apró liba formázásából :)

Nagyon finom volt a mai ebéd, isten éltessen minden Mártont, és minden libát, és köszönöm a receptet Mohának!