Olaszos, paradicsomos tészta - saját recept

Vasárnap eljött az a ritka pillanat, hogy tésztaételt kívántam meg ebédre. Nem vagyok egy nagy tésztás, vegetáriánus párom viszont annál inkább, úgyhogy hétvégén elég gyakran szoktam lasagnát, cannellonit vagy valamilyen tejszínes, sajtos, zöldséges tésztát készíteni. Most viszont, ahogy nézegettem a receptjeimet, nem találtam olyat, ami fogamra való is lett volna, és volt is hozzá minden otthon. Főleg a tejszínt hiányoltam, abban viszont biztos voltam, hogy paradicsomos és sütőben sült tésztának kell lennie. Így aztán körülnéztem a hűtőben meg a kamrában, és a következő tésztát hoztam össze - sajnos fotó nem készült, mert közben nem tudtam, hogy ebből blogtéma lesz, de nagyon jól sikerült :)

Tehát a hozzávalók:

kb. 1 dl olaj (annyi, amennyi egy lábos alját épp elfedi)

2 ek. liszt

fél l tej

1 tojás

3-4 gerezd fokhagyma

kb. 7 dl paradicsomlekvár (akinek ilyen nincs otthon, annak egy hámozottparadicsom-konzerv, két fej hagyma és némi bazsalikom)

kb. 2 dl paradicsomlé

só, bors, bazsalikom

40 dkg tészta (orsó, kis csavart vagy más hasonló, nagy felszínű tészta, ami sok mártást felvesz) 

némi reszelt sajt

A tésztát bő, sós-olajos vízben kifőzzük. Közben az olajon megpirítjuk a lisztet, és a tejjel besamelmártást készítünk, amibe egy tojást is beleütünk, és felforraljuk. Amikor már jó sűrű, fűszerezzük és beleöntjük a paradicsomlét és a paradicsomlekvárt. Akinek nincs paradicsomlekvárja, botmixerelje szét kicsit darabosra a hámozottparadicsom-konzervet, szelje karikákra a hagymát, párolja meg egy nagyobb serpenyőben olajon, és forralja össze a paradicsomkonzervvel, majd szórja meg bőven bazsalikommal, és ezt keverje a besamelhez és a paradicsomléhez. Hozzáadjuk a zúzott fokhagymát is.

A tésztát terítsük szét egy jó nagy, téglalap alakú jénai tálban, és merőkanállal merjük rá a mártást időnként megkeverve, hogy mindenhová jusson. Ennyi mártás nekem még külön réteget is képezett a tészta tetején. Betoljuk a sütőbe, és fokozatosan emelve a hőfokot, süssük meg. Közben egyszer keverjük meg, hogy a sűrűsödő mártás egyenletes legyen, a tetején képződő réteg is a tészta közé kerüljön. Amikor már majdnem kész, szórjuk meg sajttal - amikor ez is ráolvad, kicsit megsül, kész az ebédünk.

Péter üzeni mindenkinek, hogy szerinte isteni kaja, ő szívesen evett belőle háromszor is :)

Pizzasütés

Nem vagyok egy gyakorlott pizzasütő. Sőt, mondhatni kezdő vagyok, azt hiszem, ez életem harmadik olyan pizzája volt, amihez a tésztát is magam készítettem. Mindig olyan bonyolultnak gondoltam. Meg az is az igazság, hogy általában a kelt tésztákat nagyon bonyolultnak gondoltam és soha nem sikerültek, körülbelül egy évvel ezelőttig, amikor egyszer csak valami jó lett, és azóta az összes kelttészta-próbálkozásom sikeres volt. Boldogan kalandozom ebben a birodalomban, és amikor pár napja megkívántam a pizzát, kitűztem a csütörtöki napot pizzasütő napnak.

A tészta receptje ismét Stahl Judittól van annyi módosítással, hogy nem szeretem a szárított élesztőt, viszont vagy húsz darab félbevágott friss élesztőm van a mélyhűtőben, így azzal készítettem, valamint szégyenszemre nem volt itthon oreganóm, ezért azt bazsalikommal helyettesítettem. Tehát a tészta: 

50 dkg liszt
egy bögre meleg víz
egy kiskanál cukor
egy evőkanál só
őrőlt bors
bazsalikom
2,5 dkg élesztő
fél dl olaj

Az élesztőt a cukros vízben felfuttatom, egy keverőtálban összekeverem az olajjal, majd ehhez adagolom apránként a fűszerekkel elkevert lisztet. Mivel nincsenek szuper keverőgépeim, se kenyérsütőm, kézzel dagasztom pár perc alatt. Utána egy órát kel, addig elő lehet készíteni a feltéteket. 

Nekem szerencsém van, paradicsomalapot nem kell készítenem, mert ott a nyáron eltett paradicsomlekvár, ezt csak simára kevertem botmixerrel. A kész tésztát kinyújtottam, meggyűlt vele a gondom, folyton vissza akart ugrani kicsire, de legyőztem. Mivel én úgy tudom, az igazi olasz pizzán a paradicsom után jön a sajt, és utána a többi feltét, így ez következett. Aztán vegyesen, minden igényt figyelembe véve: Marci nem szereti a brokkolit, Péter vegetáriánus, Regő viszont szereti a brokkolit és én nem szeretném, ha szalonnát enne. Viszont a paradicsomot, a sajtot, a kukoricát, a vörösbabot, a hagymát mindenki szereti. Még szintén házi készítésű aszalt paradicsom is került rájuk. Így osztottam el a feltéteket, és mehettek a forró sütőbe. 

Amikor már majdnem készen voltak, még a tetejükre is szórtam sajtot, mert szeretjük, így duplán sajtosak lettek. A lakást betöltötte a fűszeres illat, mire a friss meleg pizza elkészült, Marci is hazaért, és ebédelhettünk. Kis kék műanyag tányéron a bébiadag:

Sikere volt, azt hiszem, gyakrabban kell pizzát sütnöm :)