ViDorka pulcsik

Tegnap elkészültem a Lina barátnőm kislányainak kötött pulcsikkal. Viki ötéves, Dorka másfél lesz hamarosan, innen a ViDorka név, Lina blogjának is ez a címe.

Először Vikiét találtam ki, jó kis meleg színekből akartam, és ezt a narancs-pink kombinációt találtam a fonaltartóban. A fonalaknak megvan a történetük :) a narancssárgát még Marcinak vettem a születése előtt, amikor meleg színű babatakarót kötöttem neki. Sokáig használtuk, aztán őrizgettem, majd elbontottam, de nem tudtam, mit köthetnék belőle. Most végre megtalálta a helyét :) Remélem, Viki szeretni fogja.

Dórinak már csak az volt a szempontom, hogy ne legyen fiús, és a fazonja, mintája ugyanolyan legyen, mint Vikié. Az övé ugyan nem lett olyan meleg színű, viszont elegánsabb és pihepuha. A fonalat pedig még a nagymamám tekercselte sok évvel ezelőtt, a nagypapám tartotta neki a két kezére tekerve, mint a karikatúrákon :) A pink és a fehér csak apró maradék-gombolyagok voltak. Vikiére hímeztem egy virágot, de mivel nem sikerült valami tökéletesre, Dorkának már nem mertem. Majd megtanulok horgolni, és küldök utána horgolt virágot rátétnek :)

A minta és a méret saját tervezés, tetszett ez a plasztikus csíkos minta, ahogy a fordított sorok kidomborodnak a simán.

A fazonhoz segítséget nyújtott egy réges-régi, talán 1986 körüli Fürge Ujjak magazin :) Remélem, a pulcsik tetszeni fognak a lányoknak és anyukájuknak, és szívesen fogják hordani.

Olaszos, paradicsomos tészta - saját recept

Vasárnap eljött az a ritka pillanat, hogy tésztaételt kívántam meg ebédre. Nem vagyok egy nagy tésztás, vegetáriánus párom viszont annál inkább, úgyhogy hétvégén elég gyakran szoktam lasagnát, cannellonit vagy valamilyen tejszínes, sajtos, zöldséges tésztát készíteni. Most viszont, ahogy nézegettem a receptjeimet, nem találtam olyat, ami fogamra való is lett volna, és volt is hozzá minden otthon. Főleg a tejszínt hiányoltam, abban viszont biztos voltam, hogy paradicsomos és sütőben sült tésztának kell lennie. Így aztán körülnéztem a hűtőben meg a kamrában, és a következő tésztát hoztam össze - sajnos fotó nem készült, mert közben nem tudtam, hogy ebből blogtéma lesz, de nagyon jól sikerült :)

Tehát a hozzávalók:

kb. 1 dl olaj (annyi, amennyi egy lábos alját épp elfedi)

2 ek. liszt

fél l tej

1 tojás

3-4 gerezd fokhagyma

kb. 7 dl paradicsomlekvár (akinek ilyen nincs otthon, annak egy hámozottparadicsom-konzerv, két fej hagyma és némi bazsalikom)

kb. 2 dl paradicsomlé

só, bors, bazsalikom

40 dkg tészta (orsó, kis csavart vagy más hasonló, nagy felszínű tészta, ami sok mártást felvesz) 

némi reszelt sajt

A tésztát bő, sós-olajos vízben kifőzzük. Közben az olajon megpirítjuk a lisztet, és a tejjel besamelmártást készítünk, amibe egy tojást is beleütünk, és felforraljuk. Amikor már jó sűrű, fűszerezzük és beleöntjük a paradicsomlét és a paradicsomlekvárt. Akinek nincs paradicsomlekvárja, botmixerelje szét kicsit darabosra a hámozottparadicsom-konzervet, szelje karikákra a hagymát, párolja meg egy nagyobb serpenyőben olajon, és forralja össze a paradicsomkonzervvel, majd szórja meg bőven bazsalikommal, és ezt keverje a besamelhez és a paradicsomléhez. Hozzáadjuk a zúzott fokhagymát is.

A tésztát terítsük szét egy jó nagy, téglalap alakú jénai tálban, és merőkanállal merjük rá a mártást időnként megkeverve, hogy mindenhová jusson. Ennyi mártás nekem még külön réteget is képezett a tészta tetején. Betoljuk a sütőbe, és fokozatosan emelve a hőfokot, süssük meg. Közben egyszer keverjük meg, hogy a sűrűsödő mártás egyenletes legyen, a tetején képződő réteg is a tészta közé kerüljön. Amikor már majdnem kész, szórjuk meg sajttal - amikor ez is ráolvad, kicsit megsül, kész az ebédünk.

Péter üzeni mindenkinek, hogy szerinte isteni kaja, ő szívesen evett belőle háromszor is :)

Zabpelyhes keksz két felvonásban

Eljött az idő, amikor megint kekszet kellett sütni, keresgéltem is, de valahogy nem volt ihletem. Aztán hétvégén vásároltam a dm-ben, és egy forintért meg valahány pontért megkaptam Stahl Judit: Gyors édességek c. könyvét. Megörültem neki, hogy egy csomó gyors kekszrecept meg persze más finomság is van benne, és ezt a kekszet hétfőn meg is sütöttem - kétszer. Kis változtatásokkal íme a recept:

Hozzávalók:
7,5 dkg zabpehely
15 dkg finomliszt
1 kk őrölt fahéj
15 dkg cukor
1 kk sütőpor
1 csipet só
15 dkg margarin
2 ek. méz
1 cs vaníliás cukor
4 ek. tej

A zabpelyhet, a cukrot, a lisztet, a sütőport, a fahéjat és a sót egy tálban összekeverjük. A margarint a mézzel és a vaníliás cukorral kis lángon összeolvasztjuk, a keverékhez adjuk, és hozzáöntjük a tejet is. 

Ha a fentiek alapján csináljuk, akkor egy nagyon képlékeny masszát kapunk, én még szórtam hozzá egy kis lisztet, az eredeti recept szerint fakanállal jó sűrű tésztává kell keverni. Sűrűnek sűrű lett nekem is, de nem igazán tészta, inkább massza. Ebből kellett volna vizes kézzel diónyi golyókat gyúrnom. A masszát gyúrni lehetetlen küldetésnek tűnt, de vizes kézzel diónyi kis plecsniket formálni és sütőpapírral bélelt tepsibe dobálni sikerült.

175 fokos, előmelegített tepsiben 12-13 perc alatt aranybarnára sülnek. Kivenni csak hűlés után szabad őket, mert melegen még puhák, és könnyen sérülnek. Igen ám, csakhogy az én kekszeim egy emberként ragadtak rá teljes felületükkel a sütőpapírra! Sehogy se tudtam leszedni róluk a papírt. Eszembe is jutott, hogy amikor elkezdtem sütőpapírt használni, először mindig beolajoztam a tepsit alatta, és így nem ragadtak bele a sütik, de később ezt elhagytam, mert úgy is működött. Ez most egy ismeretlen márkájú, olcsó papír, amit most használtam először, lehet, hogy a minősége volt a hibás, nem tudom. Mindenesetre két sütit megettem, ahogy sikerült, papírt köpködve, aztán összeszedtem magam, és bekevertem még egy adagot. Ezt már vajazott-lisztezett tepsiben sütöttem meg.

Végül ugyan ezeket is csak vésővel és kalapáccsal tudtam eltávolítani a tepsiről, de legalább a tepsi fenekét nem kellett kiköpködnöm :D. Nagyon finom keksz, ha rájövök a le nem ragadás trükkjére, gyakrabban fogom készíteni!

Kókuszos csiga

Ez a süti régi nagy kedvencem, még a gyerekkori farsangokról, szülinapi zsúrokról. Nálunk soha nem csináltak ilyet, de az ilyen alkalmakkor valakinek az anyukája, nagymamája biztosan sütött, és akkor én el nem mozdultam a kókuszos csigás tálca mellől :) Felnőve sokáig kerestem a receptet, míg végül két-három éve a nővéremtől megkaptam, és azóta én is készítem. Egyetlen hátránya, hogy Marci nem szereti, bár legutóbb már ő is azt mondta rá, hogy finom.

Tehát a recept:

Tészta: 

60 dkg liszt

5 dkg élesztő

2 dl tej

1 ek. cukor

4 tojás sárgája

20 dkg margarin

Töltelék: 

4 tojásfehérje

20 dkg porcukor

20 dkg kókuszreszelék

Az élesztőt a meleg, cukros tejben felfuttatjuk, a lisztbe keverjük, majd a többi hozzávalóval elkeverjük és összegyúrjuk. Lágy, jól nyújtható tésztát kell kapnunk, ami lehet, hogy felvesz még egy kis lisztet, hogy ne legyen ragadós, de vigyázzunk, hogy lágy maradjon. Nem kell keleszteni, elég neki annyi, amennyit sütés közben kel.

A tojásfehérjéket habbá verjük, és belekeverjük a porcukrot és a kókuszreszeléket. A tésztát kinyújtjuk - én két részletben nyújtottam - jó vékonyra, vékony tészta, sok töltelék, így lesz finom a csiga :) - és megkenjük a töltelékkel, majd feltekerjük.

A tekercset óvatosan, éles késsel felszeleteljük, hogy ne nyomódjon össze, és a szeleteket kivajazott-lisztezett vagy sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük. 175 fokon sütjük, közben időnként ellenőrizve, nehogy megégjen, de most csak tippelni tudnék, mennyi ideig. Nagyon finom lett :)

Citromos gyümölcskenyér

Püspökkenyeret szerettem volna sütni, ilyen recept után bóklásztam a neten. Újabban szívesebben használom a gasztrobloggerek kipróbált receptjeit, mint a különféle receptes oldalak gyűjteményeit, az valahogy olyan személytelen. Így bukkantam rá Maimoni gyümölcskenyerére, és amikor megláttam, hogy ez még a maradék tojásfehérje felhasználásához is ideális, gyorsan döntöttem. Mellette. :)

Az alaprecept:

6 tojásfehérje

18 dkg cukor

12 dkg liszt

2 citrom leve és reszelt héja

Én most üveges citromlét használtam, a héjat meg kihagytam, mert épp nem volt itthon citrom, de így is finom lett. A fentieken kívül lehet bele tenni bármilyen aszalt, kandírozott gyümölcsöt, csokidarabkákat, magvakat, diót, mogyorót, mandulát, kókuszreszeléket, ahogy tetszik. Én egy-egy maroknyi mazsolát, apróra vágott aszalt szilvát és sárgabarackot, valamint kandírozott narancshéjat tettem a tésztába, miután habbá vertem a tojást a cukorral, hozzákevertem a lisztet és a citromlét.

Az egészet jól összekeverve kivajazott-lisztezett őzgerincformába öntöttem, és kb. 40 perc alatt, 165 fokon megsütöttem. Ilyen lett:

Ezután egy tábla kockára tört étcsokit és kb. 5 deka felkockázott margarint gőz fölött összeolvasztottam egy tálban, és a sütire öntöttem. Szilárdulás után szeleteltem:

... és már el is fogyott :)

Kis sál, végülis Regőnek

Ez a gyors kis sál két nap alatt elkészült úgy, hogy egyszer el is bontottam közben, és vékonyabbra vettem, na és persze nem az egész napomat töltöttem vele :)

Marcinak szántam, mert az a sál, amit a szezon elején kapott, már eléggé elnyűtt állapotban van, de csak a kettejük pulcsijáról maradt sötétkék fonalat akartam hozzá elhasználni, ami elég kevésnek bizonyult, így lett olyan rövidke a sál, hogy végülis Regő kapta. Sebaj, az ő sapkájához is megy :)

A maradék sötétkék Aldis nagygombócos fonal, egyszerű öt sima-öt fordított kockaminta.

Marci a pulcsiban

Nos, amikor Marci hazaért az iskolából, kiderült, hogy az elkészült nyakszegéllyel már nem fér át a feje a kivágáson :D béna anyja... :) Lebontottam a szegélyt, és ma gyorsan kötöttem rá egy másikat, rövidebbet, nagyobb átmérővel, és hogy jól nézzen ki, nem patentot, hanem kifelé pöndörödő simakötést. Ilyen lett:

Marci még mindig ott tart, hogy nem veszi fel iskolába, fanyalog, de egyszer ráveszem, és remélem, megdicsérik :) Vagy neki tetszik meg.

Még egy díj :)

Ezúttal Iza tisztelt meg vele, nagyon szépen köszönöm! Neki is mondtam, hogy nagyon örülök neki, de továbbadni nem szeretném, mert ha én továbbadom hét embernek és ők is mind hét embernek, akkor aztán semmi meg nem állítja :) de szívesen kiteszem ide:

És a hozzá kapcsolódó játékban is szívesen részt veszek, azaz el kell árulnom 7 dolgot magamról. Próbálok ideillő dolgokat keresni:

1. Két dolgot nem tudok még kézimunkában, ami nagyon érdekel és szeretném megtanulni: horgolni és 4-5 tűvel kötni. Annyira kinyílna előttem a világ, ha ezeket is tudnám! Persze még egy csomó dolgot nem tudok, de ezek olyan nagyobb falatok, amik érdekelnek és hiányoznak.
2. Azon kívül, amit itt megmutatok, nagyon szeretek és szeretnék rajzolni, gobelint hímezni, megtanulni fotózni, de ezek azok, amik egyelőre nem férnek bele az időmbe.
3. Anyukám sose gondolta volna rólam, hogy egyszer majd bejglit sütök, pláne fánkot :D
4. Mondjuk azt se gondolta volna, hogy egyszer majd kertet művelek. Gyerekkoromban nagyon nem szerettem, akkor mondta, hogy majd meglátom, milyen jól kikapcsol munka után. Igaz, mióta kertem van, azóta pici gyerekem is van, és munka után még nem csináltam - mármint munkahelyen végzett munka után - de legjobban azt élvezem benne, hogy milyen hálás, mennyire látszik az elvégzett munka gyümölcse, és mennyi örömet ad.
5. Nagyon örülök, hogy - talán épp az internet nyomán - újra kifejezetten divat lett a kézimunka és a sütés-főzés. Néha olyan cikinek érzem magam esténként kétdiplomás közgazdászként kötögetve, de akkor ismeretlen ismerőseimre gondolok és a gyönyörűségekre, amiket készítenek, és már el is hessegettem ezt a gondolatot. 
6. Na ez már nem kreatívblogos dolog, de nem jutott több eszembe :) Nagyon szeretek vitatkozni, nem veszekedni, csak kulturáltan vitatkozni, és szeretem, ha a beszélgetőpartnerem vitapartner is. Szeretem megváltani a világot, akár csak valamelyik apró részletét is.
7. Végül, de nem utolsósorban, nagyon sokat olvasok - múltkor összeszámoltam, tavaly márciustól szilveszterig 28 könyvet - és nagy öröm, ha könyvet vásárolok, kapok, megosztom olvasásélményeimet, és csereberélünk is a barátaimmal.

Marci pulcsija

Tegnap majdnem elkészült az első pulcsi, amit körülbelül egyéves kora után Marcinak kötöttem, és egyben az első, ami teljesen saját tervezésű. 

Mackókötéssel készült, így az ujja szaporítása nem volt egyszerű feladat, így egyenesebb lett, mint amilyenre akartam, illetve a karkivágásba illesztése sem tökéletes, de hordható, működőképes pulcsi. Tegnap felpróbálta Marci még úgy, hogy a nyaka szegélye nem volt meg. Úgy jó volt rá, most izgulok, hogy belefér-e még a feje :) Majd hazajön, és megpróbálja, de nincs oda érte, azt mondja, nem csinos benne, és iskolába nem fogja hordani. Pedig szerintem olyan csinos, nagyfiús, majd ráveszem, hogy üljön modellt benne :) Ma már kész a szegély is.

A fonalak: a kék és a fehér az Aldis nagy negyvendekás gombócból van, a zöld pedig egy még korábban vásárolt tízdekás török fonal. A kék ugyanaz, amiből Regő pulcsija is készült, és még maradt is belőle.

Túrófánk

Ezt a bejegyzést már pár napja meg kellett volna írnom. Amikor ugyanis meséltem Kincső barátnőmnek, hogy fánkot sütöttem, megadta a túrófánk receptjét, amiről még nem is hallottam. A fánkot szombaton ebédre készítettem, bableves után ettük, aztán vacsora után is desszertnek, majd reggel hogy, hogy nem két darab kivételével elfogyott :) Így aztán elő is vettem Kincső receptjét, és hipp-hopp megsütöttem a túrófánkot, ami nagyon jó ötletnek bizonyult.

Hozzávalók (én dupla adagot csináltam az eredeti mennyiséghez képest, ezek már a dupla mennyiségek)

50 dkg túró

4 tojás

4 ek. liszt (utólag nekem még felvett némi lisztet)

1 cs sütőpor

2 ek. cukor

pici só

A hozzávalókat egyszerűen összekeverjük, megnézzük, mennyi lisztet vesz fel. Krémesnek kell lennie, nem kell tésztává összeállnia. Teáskanállal forró olajba szaggatjuk, és kisütjük. Mivel sütés közben nagyon megnőnek, egy púpos teáskanálnyinál nagyobbakat tényleg ne szaggassunk. Én az első darab megkóstolásakor úgy éreztem, elbírna még némi cukrot is, így a kész fánkokat megszórtam porcukorral, illetve a maradék alapanyagba tettem még egy zacskó vaníliás cukrot. Maradt még rumos lekvár előző napról, azzal megettük, nagyon finom, és gyorsan elkészül.

Az egyszeri-kétszeri fánk

Ezt a posztot egy verssel kell kezdenem:

Jankovich Ferenc: Az egyszeri-kétszeri fánk

Fánkot sütött nagyanyánk... Volt öröm!
Egy üst zsír feketéllett a tüzön.
De amikor kezdett duzzadni a fánk,
Nagyanyó felkiált: „Elfogyott a fánk!”
Se fánk – se fánk...

Szaladtam én a szerbe szívesen,
de ott sem volt, biz egy sziporka sem.
Holott már kezdett esteledni ránk.
Ott a sok fánk, és nem volt semmi fánk!
Se fánk – se fánk...

Mit csináljunk? – gyomrunk is korgott,
Csak szipogattuk a finom szagot.
Nyálunk is csorgott, fényesült a szánk:
Csak hűlt a fánk és parázslott a fánk...
Se fánk – se fánk...

„Átszaladok a szomszédba!” – mondom én...
Jaj, úgy röstellem, - húzódott szegény,
És nagyokat zötyögött Nagyanyánk:
„Itt egy garmada fánk, és semmi fánk...”
Se fánk – se fánk...

Hát akkor mi legyen a vacsoránk?
Zsíros kenyérhez volt sónk, paprikánk.
Nem oly finom volt, mint valami fánk,
De került másnap jó akácfa-fánk,
S irral-pirral mégis kisült
Az egyszeri-kétszeri fánk.

Ezt a verset szavaltam valamikor, talán harmadikban a versmondó versenyen. Azóta óhatatlanul eszembe jut, ha fánkról van szó :) Nálunk is kisült ma az egyszeri-kétszeri fánk, bár már nem fán, hanem gáztűzhelyen :)
Hozzávalók:
fél kg liszt
5 dkg élesztő
5 dkg porcukor
2 dl tej
6 dkg olvasztott vaj 
5 tojás sárgája
olaj

A tejet megmelegítem, belekeverem a cukrot és felfuttatom benne az élesztőt. Az élesztős cukros tejet aztán beleöntöm a lisztbe, hozzáadom a vajat és a tojások sárgáját. Először fakanállal összekeverem.

Aztán kézzel addig gyúrom, amíg szép sima tésztát nem kapok. Meleg helyre teszem, és körülbelül félóra alatt a duplájára kelesztem. Aztán kinyújtom, nem kell vékonyra, csak kb. egycentisre, és egy 6 centi körüli kerek kiszúróval - esetünkben a legnagyobb pogácsaszaggatómmal - kiszaggatom, amíg el nem fogy az újra meg újra összegyúrt, kinyújtott, kiszaggatott tészta. 

A fenti mennyiség nekem 22 darabra lett elég, az utolsót már csak kézzel formázgattam. :) A közepébe az ujjammal mélyedést formázok.

Letakarom a fánkokat, és amíg az olaj megmelegszik, még kelnek egy kicsit. Fedeles serpenyőre vagy mélyebb edényre lesz szükségünk, annyi olaj kell bele, amiben lebegnek a fánkok, nem érnek az edény aljára. Nem kell nagyon forrónak lennie, én a legkisebb lángon sütöttem. Először a lyukas felükkel lefelé tesszük az olajba a fánkokat, és fontos, hogy fedő alatt sütjük 3-4 percig, vagy ameddig látjuk, hogy szépen pirul, így lesz szép szalagos. 

Aztán megfordítjuk, és még 1-2 percig sütjük. Szedőkanállal egy papírral bélelt tálba szedjük őket. Én rumos baracklekvárral szeretem, ami annyiból áll, hogy a baracklekvárhoz némi sütőrumot löttyintek, és felforralom. Nekem fontos, hogy felforrjon, mert így az alkohol elillan belőle, az ízek meg maradnak, de ahol gyerekek nem kapnak belőle, ott elég csak egy kicsit összemelegíteni. Jó étvágyat!

Csokis-narancsos muffin

Az utóbbi napokban valahogy nem fűlt a fogam a sütéshez. Megcsináltam a mindennapi ebédünket, kötögettem, de sütikhez valahogy nem volt most kedvem. Pedig tudtam, hogy a narancslekvárból előbb vagy utóbb el fog készülni ez a muffin :) és íme, el is jött a pillanat. Nem is tudom, miért vártam vele eddig, hiszen talán egy félóra kellett hozzá, és Marci is mindig olyan lelkes.

Hozzávalók:

15 dkg liszt

15 dkg cukor

10 dkg étcsokoládé

10 dkg margarin

10 dkg narancslekvár

3 ek. narancslé

2 tojás

egy púpozott teáskanál sütőpor

Először is az étcsokit kockákra tördeljük, a margarint is felkockázzuk, és gőz felett összeolvasztjuk őket. Amíg olvadnak, a tojásokat kikeverjük a cukorral, hozzáadjuk a sütőporral elkevert lisztet is. Majd jöhet az addigra már összeolvadt vajas csoki (egy tál, amit a gyerekek kinyalhatnak) a narancslekvár és a narancslé. Kézi robotgéppel az egészet összekeverjük, nem kell nagyon, csak épp egyenletesre. Aztán a muffinforma mélyedéseibe töltjük - vagy papírtányérkákba, vagy vajazzuk-lisztezzük ki előzőleg a mélyedéseket - és mehet is a sütőbe. Közepes hőfokon körülbelül 20 perc alatt készre sül, és nagyon finom. A tészta formába töltögetésekor pedig keletkezett még egy kinyalásra váró tálunk kis kuktáink számára :)

Díjat kaptam :)

Barbus ezt a díjat küldte nekem, nagyon szépen köszönöm :)

A díjjal teendők is járnak:

- Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-Blog képet, és másold be ezt az útmutatót.
- Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.

- Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.

- Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.

A fentiek alapján továbbadom Izának, Mókinak és Szofinak.

Jó lett a kardigán :)

Annustól megkaptam azt a képet, amelyben Iza az általam kötött kis kardigánt viseli :). Tényleg jó lett neki, úgy örülök, látszik a fotón, hogy a karja sem rövid, pedig ettől is tartottam, meg hogy a hossza is rövid lesz. Iza nem akart pózolni, úgyhogy olyankor készült róla fotó, amikor nem figyelt:

Kandírozott narancshéj

Íme a maradékok felhasználásának ideális példája, amikor semmi nem megy kárba :) A lekvárhoz felhasznált narancs héjának felét belefőztem a lekvárba, a másik felét pedig beáztattam, és ma elkészítettem belőle a kandírozott narancshéjat. Találtam egy nagyon jó oldalt lépésről lépésre képekkel illusztrálva, én is ez alapján csináltam. Itt kalkulátor is van, amivel ki lehet számolni, hogy a rendelkezésünkre álló narancshéj-mennyiséghez mennyi cukorra és vízre lesz szükségünk. 

A narancshéjat elvileg legalább egy napig kell áztatni hideg vízben, nekem ez két és fél lett, mire kedvem és időm lett hozzákezdeni. Utána átmossuk, vizet forralunk, és amikor forr, beletesszük a narancshéjakat, és hat percig főzzük. Lecsöpögtetjük, és amilyen súlyt most mérünk, ahhoz kell kiszámolni a cukor és a víz mennyiségét. Nekem 407 gramm narancshéjhoz 473 gramm cukrot kellett adnom, és 1,8 l vizet. A cukrot és a vizet feltettem főni, és amikor forrt, beletettem a narancshéjat.

Jó sokáig kell főzni, nekem volt körülbelül másfél óra, és a vége felé kezd látványosan elforrni róla a víz, és üvegessé válni a narancshéj. Féltem, hogy nem ismerem meg, hogy milyennek kell lennie, de elég jól felismerhető. Amikor üveges lett, elzártam alatta a lángot, szűrőkanállal kiszedtem, és a grillrácsos tepsim rácsára tettem száradni.

Ezalatt gőz felett, egy kis margarinnal megolvasztottam egy bő fél tábla étcsokit, ennyi volt itthon. Jó tanács: ne verjétek le az olvasztott csokis edényt, mert a csoki egy része szétfolyik, és nem könnyű feltakarítani. Tapasztalat...

Amikor a csoki teljesen felolvadt, az addig valamelyest megszikkadt narancshéjakat belemártogatjuk, és visszatesszük száradni. Nekem a fenti balesetből adódóan a fele se lett csokis, de csokitlanul is nagyon szeretem. Csemegének is jó, de felaprítva süteményekbe, püspökkenyérbe, müzlibe is lehet keverni.

Lekvár januárban

Lekvárt főzni tulajdonképpen egész évben lehet. Május környékétől kezdődik a cseresznyével, novemberben sütőtökből, januárban pedig narancsból. Még a kora tavaszi hónapokra kellene kitalálni valamit, de azt hiszem, déligyümölcsből simán kitartanának a készletek, ha valaki mindenáron lekvárfőzéssel szeretné tölteni a telet. :) Nálam a narancslekvár-főzés szezonja akkor jön el, amikor egy bizonyos áruházlánc vödrösnarancs-akciót hirdet :) Tegnap hoztunk is haza két vödörrel, és ma elkészült öt üveg narancslekvár. Nagyon egyszerű, íme a receptje:

15 db narancs

8 dl víz

75 dkg cukor

A narancsokat alaposan megmossuk, forró víz alatt, kefével. Legjobb lenne bionarancsot vásárolni, de én ebben rugalmasabb vagyok, és megelégszem a forró vizes mosással. Meghámozzuk késsel, szépen, mert úgy könnyebb lesz eltávolítani a fehér belsejüket és aprítani őket. Megmérjük a narancsot, a felét felkockázzuk, a másik felét csak gerezdekre szedjük. A vizet a cukorral együtt feltesszük főni, közben a narancshéjat is megmérjük, kivágjuk belőle a fehér héjat, és a felét felaprítjuk. Én vékony, hosszanti csíkokra vágtam, és a másik felét beáztattam kandírozott narancshéj készítéséhez, aki ilyet nem szeretne, az ne vesződjön a teljes mennyiség belsejének eltávolításával!

Amikor a cukor teljesen feloldódott, és a szirup felforr, beletesszük a felaprított héjat és az összes gyümölcsöt. Ha felforrt, 15 percig hagyjuk rotyogni, majd kisebb lángra vesszük, és tovább főzzük addig, amíg be nem sűrűsödik. Én a vége felé segítettem rajta egy kicsit botmixerrel is. Több órán át főzzük lassan, gyakran kevergetve. Ha elérte a lekvársűrűséget, forrón üvegekbe töltjük.

Én mindig szoktam a lekvárokba egy pici szalicilt tenni, a teljes mennyiséghez egy csapott mokkáskanálnyit, mert már néhányszor pórul jártam a tartósítószermentes megoldásokkal. Ez igazán minimális mennyiség, de biztosítja, hogy a lekvár sokáig jó maradjon. A forrón fejtetőre állítás is segít, én mindig így hagyom kihűlni a lekvárokat. A narancslekvár kenyéren, pirítóson is finom, de süteményekhez is felhasználható.

2010-ről

Reginél láttam ezt a listát, és nagyon megtetszett, úgyhogy utólagos hozzájárulásával kölcsönvettem. Sok blogom közt ez az, ami igazán én vagyok, így itt teszem közzé:

Mi olyat tettél 2010-ben, amit eddig még soha?

Nem rémlik ilyen... pedig biztos volt... Munkába kezdtem mások segítésére, és egyre-másra nyitottam az új blogokat, az számít? :)
Betartottad az újévi fogadalmaidat? Fogadsz valamit 2011-re?
Ha jól emlékszem, tavaly nem fogadtam meg semmit :) Idén annyit, hogy szorgalmasan eljárok zumbára.
Született valakinek gyereke a környezetedben?
Nagyon sokan, nem közeli rokonok, de ismerősök, fórumtársak, kollégák gyerekei, örülök nekik :)
Halt meg valaki, aki közel állt hozzád?

Közeli rokon, barát, ismerős szerencsére nem.
Milyen országban jártál 2010-ben?
Magyarországon :)
Mit szeretnél 2011-ben, ami hiányzott 2010-ben?
Szeretnék nyaralni menni és több programot kettesben a párommal, de a gyerekekkel is. Bár utóbbiból nem volt kevés tavaly sem :)
Melyik 2010-es dátum marad örökre az emlékezetedben?
Augusztus 25., Regő első születésnapja :)
Mi volt a legnagyobb sikered 2010-ben?
A Segíts Daninak blog és a fürdőszobánk :)
Mi volt a legnagyobb kudarcod?
Talán a padlizsántermesztés, bár a tavalyinál jobban sikerült :) Meg hogy mégse mentem egyetemre.
Volt komoly betegséged vagy sérülésed?
Most egy éve derült ki az epekövem, de szerencsére rendben van. Nyáron meg leestem a lépcsőn, aminek a nyoma most is látszik a lábamon, de ezek nem komolyak.
Mi volt a legjobb dolog, amit vásároltál?
Hű, magamnak kevés dolgot vásároltam, fonalakat, könyveket. Regő szülinapi ajándéka nagyon tetszett. Vagy a fürdőszoba ide számít, mint vásárolt dolog? :)
Kinek a viselkedése érdemel elismerést?
Emié. Kevés ilyen erős embert ismerek.
Kinek a viselkedése háborított fel?
Ahogy Regi, ezt én is megtartom magamnak :)
Mire ment el a legtöbb pénzed?
A fürdőszobára :) Csempe, járólap, szaniter, munkadíjak... de készen van! :)
Mi az, amitől nagyon-nagyon izgatott lettél?
Unalmas vagyok, de a fürdőszoba-építés :) Rossz értelemben izgatott, aggódó pedig Dani betegségétől.
Melyik dal fog 2010-re emlékeztetni?

Halász Judit, egészen biztosan :)

Tavaly ilyenkorhoz képest…

boldogabb vagy szomorúbb vagy?

Nagyjából ugyanolyan boldog vagyok :)

híztál vagy fogytál?

Hát, először fogytam, de mostanra híztam... :(
gazdagabb vagy szegényebbb vagy?
Gazdagabb :) Nem pénzben :)
Mit szerettél volna többet csinálni?
Kirándulni, pihenni, kettesben időt tölteni.
Miből lett volna jobb kevesebbet csinálni?

Veszekedésből.
Hogy töltötted a karácsonyt?
Beteget ápolva, de meghitten, szépen :)
Estél szerelembe 2010-ben?
Folyamatosan esem egyre mélyebbre :)
Volt egyéjszakás kalandod?
Minden éjjel ugyanazzal :)
Mi volt a kedvenc tévéműsorod 2010-ben?
Váratlan utazás :)
Van olyan, akit most utálsz, de tavaly ilyenkor nem utáltad?
Nem utálok senkit :)
Mi volt a legjobb könyv, amit idén olvastál?
Jorge Amado: Holt tenger / Az éjszaka pásztorai
Ki volt a legnagyobb zenei felfedezetted az idén?

Voltak új felfedezettek, de nem emlékszem a nevekre, inkább csak a zenére. Szalóki Ági az egyik.
Mi az, amit kértél és meg is kaptad?
Könyvek, egészség (nagyjából).
Mi az, amit kértél, de nem kaptad meg?
Pizsama :D
Mi volt a kedvenc 2010-es filmed?
Új filmnek kell lennie? Nagyon sok filmet nézünk, de inkább dvd-n és nem pont premierfilmeket. De az Eredet például nagyon tetszett.

Hány éves lettél az idén, és mit csináltál a szülinapodon?
31 lettem, és főleg a kertben tettem-vettem meg tortát készítettem, hiszen Regő szülinapja épp másnap van :)
Mi az az egy dolog, amitől sokkal jobb lett volna az éved?
Sokkal jobb nem tudott volna lenni :) Ha még ennél is kevesebb a betegség a családban és ha a szüleimnek könnyebb az élete.
Hogy írnád le az öltözködési stílusodat ebben az évben? 

Itthonis, kényelmes.
Mi segített józannak maradni?
A józan eszem és a barátok :)
Melyik ismert ember jött be idén a legjobban (mint pasi/csaj)? 

Brad Pitt örök :D
Ki hiányzott a legjobban?
Aki épp nem volt velünk... Sokszor Marci, máskor Péter.
Ki volt a legszuperebb ember, akit idén ismertél meg?

Helga a Segíts Daninak! blogról. Vagy Maimoni, Virág, de sok szuper emberrel találkoztam még főleg blogok kapcsán.
Mi az a tanulság, amit le tudsz vonni 2010 történéseiből?
Ebben nem vagyok jó :) Türelem, higgadtság, következetesség, de ezt szinte minden évből levonhatom :)

Gombás melegszendvicskrém

A mai vacsoránkat részben Virág ihlette, részben pedig az a néhány szem öregedő, maradék barna csiperke, ami a hűtőből nézett rám vádlóan. Meg kellett enni őket :) Így aztán melegszendvicskrém készült belőlük.

Hozzávalók:

4 db gomba (fej és tönk)

2 tojás

5 dkg margarin

2 nagy evőkanál natúr joghurt

olívaolaj

só, bors, petrezselyem és bazsalikom, vagy más zöldfűszerek ízlés szerint

A gombát megtisztítom, felszeletelem és az olívaolajon megpárolom, lehetőleg nagyobb lángon, hogy ne eresszen sok levet. (Ezért jó a már nem igazán friss gomba.) Amikor megpárolódott, fűszerezem és hozzáadom a két, időközben felvert tojást. Összekeverve halványra sütöm őket, majd a botmixer keverőedényébe kanalazom, hozzáadom a margarint és a joghurtot, és krémesre mixelem. Így néz ki:

Kenyérre kenve, a tetején sajttal melegszendvicsként megsütve isteni! Magukról a szendvicsekről nem volt idő fotót készíteni :) Utólag jutott eszembe, milyen finom lehet a gomba alatt párolt hagymával, fokhagymával! Szerencsére szabadon továbbfejleszthető :)

Darakeksz

Fogytán volt a kekszes doboz tartalma, már csak néhány karácsonyról maradt mézeskalács tengett-lengett benne, hát eljött az ideje, hogy új kekszreceptet találjak. Sikerült is, mégpedig Mohánál, és tegnap össze is gyúrtuk, ma meg is sütöttük, a fogadtatás határozottan pozitív. Ahogy én készítettem (mivel Moha írta, hogy kevés lett, dupla adagból):

25 dkg liszt

20 dkg teljes kiőrlésű liszt

6 dkg búzadara

2 tk. sütőpor

24 dkg puha vaj (most valódi vajat használtam, nem margarint, de szerintem azzal is jó)

20 dkg nádcukor

2 tojás

2 cs vaníliás cukor

2 citrom reszelt héja

A vajat a cukorral habosra keverem. A szárazanyagokat összevegyítem és a habos vajhoz adom, végül beleteszem a vaníliás cukrot, a tojást és a citromhéjat, majd alaposan összegyúrjuk.

Egy napra hűtőbe tesszük - nekem kőkemény lett, elvileg a gyúrástól kellett volna felmelegednie, gondolom, de inkább egy fél percre betettem a mikróba, úgy már könnyebb volt gyúrni. Könnyen formálható, nem ragadós, viszont kicsit morzsálódó, repedésre hajlamos tészta lett belőle, nem szabad túl vékonyra nyújtani. Merthogy most a szokásos mozzanat jön - a tésztát kinyújtjuk és kiszaggatjuk. Nálunk készült egy nyújtásnyi kekszmintázós, a többi szaggatott kerek, csillag, virág, lepke, halacska alakú lett. A képen csak egy kis részmennyiség :)

Moha egy aszalt gyümölcsös és többféle csokis verziót készített, én a mintásakat üresen hagytam, a többibe egy-egy szem mazsolát vagy meggybefőttet nyomkodtam, és 180 fokos sütőben szép barnára sütöttem. Nagyon finom, ropogós, de nem kemény keksz lett belőle.

Kuglóf élesztő nélkül

Ezt a kuglófot már többször elkészítettem, az Anyatanyán kaptam Anitától még tavaly, amikor kiderült, hogy jobb lenne, ha nem ennék túl sok élesztős ételt. Azért néha eszem azóta is, de a kuglófnak nagy sikere lett, könnyen elkészíthető és finom.

Hozzávalók:
25 dkg margarin
25 dkg cukor
5 tojás
1 csomag vaníliás cukor
40 dkg liszt
1 dl tej
1/2 csomag sütőpor
rum ízlés szerint (el is hagyható)
mazsola ízlés szerint
1 ek. kakaópor

A margarint a cukorral, a vaníliás cukorral és a tojásokkal habosra keverjük.

A lisztet elkeverjük a sütőporral, és fakanállal a többi hozzávalóhoz keverjük. Hozzáadjuk a tejet, a mazsolát és a rumot is. A tészta felét kivajazott, lisztezett kuglófformába öntjük, a másik felébe egy evőkanál cukrozatlan kakaóport keverünk, ezt a sárga tészta tetejére öntjük, és összekeverjük őket. 

180 fokra előmelegített sütőben körülbelül 50 percig, tűpróbáig sütjük.