Eljött az idő, amikor megint kekszet kellett sütni, keresgéltem is, de valahogy nem volt ihletem. Aztán hétvégén vásároltam a dm-ben, és egy forintért meg valahány pontért megkaptam Stahl Judit: Gyors édességek c. könyvét. Megörültem neki, hogy egy csomó gyors kekszrecept meg persze más finomság is van benne, és ezt a kekszet hétfőn meg is sütöttem - kétszer. Kis változtatásokkal íme a recept:
Hozzávalók: 7,5 dkg zabpehely
15 dkg finomliszt
1 kk őrölt fahéj
15 dkg cukor
1 kk sütőpor
1 csipet só
15 dkg margarin
2 ek. méz
1 cs vaníliás cukor
4 ek. tej
A zabpelyhet, a cukrot, a lisztet, a sütőport, a fahéjat és a sót egy tálban összekeverjük. A margarint a mézzel és a vaníliás cukorral kis lángon összeolvasztjuk, a keverékhez adjuk, és hozzáöntjük a tejet is.
Ha a fentiek alapján csináljuk, akkor egy nagyon képlékeny masszát kapunk, én még szórtam hozzá egy kis lisztet, az eredeti recept szerint fakanállal jó sűrű tésztává kell keverni. Sűrűnek sűrű lett nekem is, de nem igazán tészta, inkább massza. Ebből kellett volna vizes kézzel diónyi golyókat gyúrnom. A masszát gyúrni lehetetlen küldetésnek tűnt, de vizes kézzel diónyi kis plecsniket formálni és sütőpapírral bélelt tepsibe dobálni sikerült.
175 fokos, előmelegített tepsiben 12-13 perc alatt aranybarnára sülnek. Kivenni csak hűlés után szabad őket, mert melegen még puhák, és könnyen sérülnek. Igen ám, csakhogy az én kekszeim egy emberként ragadtak rá teljes felületükkel a sütőpapírra! Sehogy se tudtam leszedni róluk a papírt. Eszembe is jutott, hogy amikor elkezdtem sütőpapírt használni, először mindig beolajoztam a tepsit alatta, és így nem ragadtak bele a sütik, de később ezt elhagytam, mert úgy is működött. Ez most egy ismeretlen márkájú, olcsó papír, amit most használtam először, lehet, hogy a minősége volt a hibás, nem tudom. Mindenesetre két sütit megettem, ahogy sikerült, papírt köpködve, aztán összeszedtem magam, és bekevertem még egy adagot. Ezt már vajazott-lisztezett tepsiben sütöttem meg.
Végül ugyan ezeket is csak vésővel és kalapáccsal tudtam eltávolítani a tepsiről, de legalább a tepsi fenekét nem kellett kiköpködnöm :D. Nagyon finom keksz, ha rájövök a le nem ragadás trükkjére, gyakrabban fogom készíteni!
Én szoktam hasonlót készíteni, csak tényleg sokkal sűrűbb a tészta.(esetleg több liszt segítene..)
VálaszTörlésÉn is kiskanállal adagolom, de eddig csak egyszer volt gond, de arra a sütőpapírra tényleg minden leragadt:)) Elhasználtam ruhák szabásához :))))