Itthoni mézeskalács

Tegnap végre megsütöttük itthon is a mézest. Korábban szoktam, Mikulás után, de idén 8-ára volt betervezve egy ikea túra, amikor vettem volna szuper új kiszúrókat. Túra volt is, kiszúrók nem voltak :( így hétvégén mentem be Fehérvárra a háztartási boltba, és egyesével tudtam venni kis és nagy angyalt, hóembert, perecet... így már elégedett voltam, hétfőn begyúrtuk Marcival a tésztát, és tegnap megsütöttük. A recept ugyanaz, mint a ságvári mézeskalácssütésnél. Marcit meg kellett várni vele, amíg hazaér az iskolából, nagyon szeret tésztát gyúrni:

Ilyen lett a gyúrás végén a tészta:

Nejlonba csomagolva körülbelül egy napot pihent a hűtőben. Tegnap délután aztán kivettem, a sütőt előmelegítettem kb. 175 fokra (nehéz megállapítani, mert gázsütő, abból is speciális, 10 fokozatú, de kb annyi lehetett) a tepsiket kibéleltem sütőpapírral, a gyúródeszkát megliszteztem és kétfelé osztva elkezdtük jól átgyúrni, puhítani a tésztát.

Amikor már könnyen kezelhető volt, kinyújtottam, és elkezdtük szaggatni. Itt a sok-sok kiszúró, amiből válogathattunk:

Utána már futószalagon ment az egész: az első tepsi tészta kisült, Marci díszítette, én nyújtottam és szaggattam, az aktuális tepsi meg mindig sült. Amikor az utolsó is bekerült a sütőbe, én is nekiálltam díszíteni. Regő pedig szinte végigaludta az egész programot, ő a végén vállalta a főkóstoló szerepét.

A díszítéshez idén vettem cukormázas díszítőtollakat, dekorszíveket és gyöngyöket, de azt hiszem, jövőre visszaváltok a házi cukormázzal, illetve magvakkal való díszítésre. Jól el lehet szórakozni ezekkel a tollakkal, de azért nem az igazi. Mindenesetre Marci élvezte.

A végeredmény: 206 db mézeskalács, részben díszítve. Egy kisebb doboz szabad fogyasztásra a fiókban, egy nagyobb a puhaságot garantáló almaszeletekkel a spájzban várja a karácsonyt. Nem ér találgatni, hogy melyiket díszítette Marci, és melyiket én! :)