Ez a süti annyira megtetszett Limara blogján, hogy úgy gondoltam, muszáj elkészítenem karácsonyra. De akárhogy böngésztem a leírást, nem sikerült megértenem, hogy akkor mennyi fehér tészta és mennyi kakaós, hány lap mekkorára nyújtva, és hogy is van ez? Szerencsére egy kedves kommentelő betette Edith blogját, ahol részletesebben le volt írva a süti. Így ihlet by Limara, recept by Edith, süti elkészült by Timi, egy darab beteg gyermekkel nehezítve tegnap délután.
Edith írja a leírásban, hogy nem könnyű a tésztával bánni, meg hogy ő kevesellte a mennyiséget 40 db sütihez. Hát, én is, nem is kicsit. Aztán 53 db lett :) 25 csiga, de tényleg egész apró, és 28 sakktábla, ezek kicsit nagyobbak. Ami a tésztát illeti, tényleg nem könnyű vele bánni, főleg a fehérrel, szerintem elbírna még némi lisztet. A recept és a leírás szerint a barna tésztához az egészből 20 dekát kell levágni, és ehhez tenni 2 ek. kakaót. Így, ennyi plusz szárazanyaggal a barna tészta jól gyúrható, nyújtható, nem szakadós lett. Tehát ha a maradék fehér tésztához tennénk kb. négy-öt evőkanál lisztet, talán azzal is könnyebb lenne bánni. Nem is fázisfotóztam most, örültem, ha magával a tésztával boldogulok :)
Na de a recept:
25 dkg liszt
18 dkg vaj (én margarint használtam)
15 dkg cukor
2 cs vaníliás cukor
2 tojás sárgája
1 ek. tejszín
2 tk. kakaó és 5 dkg reszelt keserűcsoki - ehelyett én két ek. kakaót használtam és csokit nem
1 tojásfehérje
A kakaó kivételével összegyúrjuk, ezt nálunk természetesen Marci végezte, az előzetes mérésekkel együtt, ez még a könnyű része. A kész tésztából levágunk 20 dkg-ot, ebbe teszünk 2 ek. kakaóport, és összegyúrjuk. Mindkét tésztát alufóliába csomagolva a hűtőbe tesszük egy félórára.
Ha ez megvan, akkor jönnek a bonyodalmak. Én szabócentivel méregettem, hogy kijöjjön a süti matematikája :) Tehát a barna tésztából levágunk egyharmadot, és a fehérből egy ugyanakkora darabot, ezek visszamennek a hűtőbe. A maradék barna tésztából egy 9x18 centis lapot nyújtunk kb. egy centi vastagra, és 9 egyforma csíkra vágjuk. A fehér tésztából levágunk egy ugyanekkora darabot, és ugyanezt megcsináljuk vele. Aztán a csíkokat egymásra halmozzuk: egy fehér, egy barna, egy fehér, ezt megkenjük tojásfehérjével, majd egy barna, egy fehér, egy barna, tojásfehérje, stb. amíg elfogynak a csíkok. Ha ez is megvan, félretesszük az építményünket, és a maradék fehér tésztát akkorára nyújtjuk, hogy pont bele tudjuk csomagolni, ez elvileg kb. 15x18 centis lap, kb. 3 mm vastag. Ha belecsomagoltuk, a szabálytalan végeket levágjuk, a lepottyant részeket tészta után ácsingózó gyermekünknek adjuk, a kész hengert alufóliába csomagolva a hűtőbe helyezzük egy órára.
Elővesszük a félretett barna és fehér tésztadarabokat. Egyformára és jó vékonyra nyújtjuk őket, praktikus, ha a fehér egy picit nagyobb. A fehéret megkenjük tojásfehérjével, amit az imént jutalmazott gyermekünk boldogan vállal. Ráhelyezzük a barnát, jó szorosan feltekerjük, és alufóliába csomagolva mehet a testvére mellé a hűtőbe.
Van egy óránk, ezalatt pihenünk, iszunk egy kávét és megfogadjuk, hogy soha többet sakktáblasüti... Közben azért előmelegítjük a sütőt 180 fokra, és kibélelünk két tepsit sütőpapírral. Aztán kivesszük a hűtőből a hengereinket, fűrészelő mozdulatokkal óvatosan, vékonyan felszeleteljük őket, közben csodálkozunk, hogy negyven darab? Ebből? Jé, lesz annyi! Nahát, még több is! - és a szeleteket a tepsikbe helyezzük. 180 fokon 15 perc alatt megsütjük, adunk kóstolót a családnak, majd elhessegetjük őket és arra gondolunk, hogy talán legközelebb szebben sikerül a sakktábla... Mi, legközelebb...?? Nem úgy volt, hogy soha többé? Na jó, meggondoltuk magunkat :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése