Pizzasütés

Nem vagyok egy gyakorlott pizzasütő. Sőt, mondhatni kezdő vagyok, azt hiszem, ez életem harmadik olyan pizzája volt, amihez a tésztát is magam készítettem. Mindig olyan bonyolultnak gondoltam. Meg az is az igazság, hogy általában a kelt tésztákat nagyon bonyolultnak gondoltam és soha nem sikerültek, körülbelül egy évvel ezelőttig, amikor egyszer csak valami jó lett, és azóta az összes kelttészta-próbálkozásom sikeres volt. Boldogan kalandozom ebben a birodalomban, és amikor pár napja megkívántam a pizzát, kitűztem a csütörtöki napot pizzasütő napnak.

A tészta receptje ismét Stahl Judittól van annyi módosítással, hogy nem szeretem a szárított élesztőt, viszont vagy húsz darab félbevágott friss élesztőm van a mélyhűtőben, így azzal készítettem, valamint szégyenszemre nem volt itthon oreganóm, ezért azt bazsalikommal helyettesítettem. Tehát a tészta: 

50 dkg liszt
egy bögre meleg víz
egy kiskanál cukor
egy evőkanál só
őrőlt bors
bazsalikom
2,5 dkg élesztő
fél dl olaj

Az élesztőt a cukros vízben felfuttatom, egy keverőtálban összekeverem az olajjal, majd ehhez adagolom apránként a fűszerekkel elkevert lisztet. Mivel nincsenek szuper keverőgépeim, se kenyérsütőm, kézzel dagasztom pár perc alatt. Utána egy órát kel, addig elő lehet készíteni a feltéteket. 

Nekem szerencsém van, paradicsomalapot nem kell készítenem, mert ott a nyáron eltett paradicsomlekvár, ezt csak simára kevertem botmixerrel. A kész tésztát kinyújtottam, meggyűlt vele a gondom, folyton vissza akart ugrani kicsire, de legyőztem. Mivel én úgy tudom, az igazi olasz pizzán a paradicsom után jön a sajt, és utána a többi feltét, így ez következett. Aztán vegyesen, minden igényt figyelembe véve: Marci nem szereti a brokkolit, Péter vegetáriánus, Regő viszont szereti a brokkolit és én nem szeretném, ha szalonnát enne. Viszont a paradicsomot, a sajtot, a kukoricát, a vörösbabot, a hagymát mindenki szereti. Még szintén házi készítésű aszalt paradicsom is került rájuk. Így osztottam el a feltéteket, és mehettek a forró sütőbe. 

Amikor már majdnem készen voltak, még a tetejükre is szórtam sajtot, mert szeretjük, így duplán sajtosak lettek. A lakást betöltötte a fűszeres illat, mire a friss meleg pizza elkészült, Marci is hazaért, és ebédelhettünk. Kis kék műanyag tányéron a bébiadag:

Sikere volt, azt hiszem, gyakrabban kell pizzát sütnöm :)