Aki libát nem eszik...

... egész évben éhezik, tartja a mondás. Évek óta rettegek, hogy egész évben éhezni fogunk, mert még sose vettem libát Márton napra, sőt, nem is ettem libát életemben. Viszont van egy Márton fiam, mint a vakondtúrásos posztban említettem, úgyhogy az alkalom nálunk duplán is megvan. Így aztán vettem egy kis libamellet, és ma elkészítettem ebédre. 

Még tegnap befűszereztem egy kicsit: azzal az olajjal, amibe nyáron az aszalt paradicsomot tettem. Sima kukoricacsíra-olaj, de a paradicsom ízét is átvette azóta. Plusz só, bors, tárkonylevél, majoranna. Letakartam, és ebben a fűszeres olajban állt egy napot a hűtőben. Ma aztán elővettem, és betoltam a sütőbe letakarva lassan párolódni. Még egy órával ezelőtt feldaraboltam egy almát és egy körtét héjastul, hozzátettem egy marék aszalt szilvát és pár szem gesztenyét, megszórtam fahéjjal és szerecsendióval, folyattam rá egy kis mézet, és meglocsoltam narancslével. 

Ezt is hagytam egy órát állni, és csak ekkor toltam be a libát a sütőbe. Némi párolódás után köré halmoztam a gyümölcsöket, akkor így nézett ki:

Ezután már csak locsolgatni kellett a saját zsírjával, a gyümölcs levével és még plusz narancslével. Így nézett ki készen:

és így az ünnepelt tányérján krumplipürével körítve:

De van még nekünk egy vegetáriánusunk is a családban, az én párom, Péter. Azt nem lehet, hogy ő egész évben éhezzen! Így aztán készült vegetáriánus liba is, tésztából, a recept Mohától való. Nem írom le külön, mert egy az egyben ugyanaz, a kelt tésztásat választottam, aszkorbinom nem volt itthon, így egy kis szódabikarbónát tettem bele, illetve szeletelt mandulám sem volt, kókuszreszeléket szórtam tollnak a libákra. Úgy alakult, hogy Lúdanyónak nagyon nagy fészekalja apró kislibája született ma nálunk:

A mini fonott kalács pedig úgy jött létre, hogy elegem lett a sok apró liba formázásából :)

Nagyon finom volt a mai ebéd, isten éltessen minden Mártont, és minden libát, és köszönöm a receptet Mohának!