ViDorka pulcsik

Tegnap elkészültem a Lina barátnőm kislányainak kötött pulcsikkal. Viki ötéves, Dorka másfél lesz hamarosan, innen a ViDorka név, Lina blogjának is ez a címe.

Először Vikiét találtam ki, jó kis meleg színekből akartam, és ezt a narancs-pink kombinációt találtam a fonaltartóban. A fonalaknak megvan a történetük :) a narancssárgát még Marcinak vettem a születése előtt, amikor meleg színű babatakarót kötöttem neki. Sokáig használtuk, aztán őrizgettem, majd elbontottam, de nem tudtam, mit köthetnék belőle. Most végre megtalálta a helyét :) Remélem, Viki szeretni fogja.

Dórinak már csak az volt a szempontom, hogy ne legyen fiús, és a fazonja, mintája ugyanolyan legyen, mint Vikié. Az övé ugyan nem lett olyan meleg színű, viszont elegánsabb és pihepuha. A fonalat pedig még a nagymamám tekercselte sok évvel ezelőtt, a nagypapám tartotta neki a két kezére tekerve, mint a karikatúrákon :) A pink és a fehér csak apró maradék-gombolyagok voltak. Vikiére hímeztem egy virágot, de mivel nem sikerült valami tökéletesre, Dorkának már nem mertem. Majd megtanulok horgolni, és küldök utána horgolt virágot rátétnek :)

A minta és a méret saját tervezés, tetszett ez a plasztikus csíkos minta, ahogy a fordított sorok kidomborodnak a simán.

A fazonhoz segítséget nyújtott egy réges-régi, talán 1986 körüli Fürge Ujjak magazin :) Remélem, a pulcsik tetszeni fognak a lányoknak és anyukájuknak, és szívesen fogják hordani.

Olaszos, paradicsomos tészta - saját recept

Vasárnap eljött az a ritka pillanat, hogy tésztaételt kívántam meg ebédre. Nem vagyok egy nagy tésztás, vegetáriánus párom viszont annál inkább, úgyhogy hétvégén elég gyakran szoktam lasagnát, cannellonit vagy valamilyen tejszínes, sajtos, zöldséges tésztát készíteni. Most viszont, ahogy nézegettem a receptjeimet, nem találtam olyat, ami fogamra való is lett volna, és volt is hozzá minden otthon. Főleg a tejszínt hiányoltam, abban viszont biztos voltam, hogy paradicsomos és sütőben sült tésztának kell lennie. Így aztán körülnéztem a hűtőben meg a kamrában, és a következő tésztát hoztam össze - sajnos fotó nem készült, mert közben nem tudtam, hogy ebből blogtéma lesz, de nagyon jól sikerült :)

Tehát a hozzávalók:

kb. 1 dl olaj (annyi, amennyi egy lábos alját épp elfedi)

2 ek. liszt

fél l tej

1 tojás

3-4 gerezd fokhagyma

kb. 7 dl paradicsomlekvár (akinek ilyen nincs otthon, annak egy hámozottparadicsom-konzerv, két fej hagyma és némi bazsalikom)

kb. 2 dl paradicsomlé

só, bors, bazsalikom

40 dkg tészta (orsó, kis csavart vagy más hasonló, nagy felszínű tészta, ami sok mártást felvesz) 

némi reszelt sajt

A tésztát bő, sós-olajos vízben kifőzzük. Közben az olajon megpirítjuk a lisztet, és a tejjel besamelmártást készítünk, amibe egy tojást is beleütünk, és felforraljuk. Amikor már jó sűrű, fűszerezzük és beleöntjük a paradicsomlét és a paradicsomlekvárt. Akinek nincs paradicsomlekvárja, botmixerelje szét kicsit darabosra a hámozottparadicsom-konzervet, szelje karikákra a hagymát, párolja meg egy nagyobb serpenyőben olajon, és forralja össze a paradicsomkonzervvel, majd szórja meg bőven bazsalikommal, és ezt keverje a besamelhez és a paradicsomléhez. Hozzáadjuk a zúzott fokhagymát is.

A tésztát terítsük szét egy jó nagy, téglalap alakú jénai tálban, és merőkanállal merjük rá a mártást időnként megkeverve, hogy mindenhová jusson. Ennyi mártás nekem még külön réteget is képezett a tészta tetején. Betoljuk a sütőbe, és fokozatosan emelve a hőfokot, süssük meg. Közben egyszer keverjük meg, hogy a sűrűsödő mártás egyenletes legyen, a tetején képződő réteg is a tészta közé kerüljön. Amikor már majdnem kész, szórjuk meg sajttal - amikor ez is ráolvad, kicsit megsül, kész az ebédünk.

Péter üzeni mindenkinek, hogy szerinte isteni kaja, ő szívesen evett belőle háromszor is :)

Zabpelyhes keksz két felvonásban

Eljött az idő, amikor megint kekszet kellett sütni, keresgéltem is, de valahogy nem volt ihletem. Aztán hétvégén vásároltam a dm-ben, és egy forintért meg valahány pontért megkaptam Stahl Judit: Gyors édességek c. könyvét. Megörültem neki, hogy egy csomó gyors kekszrecept meg persze más finomság is van benne, és ezt a kekszet hétfőn meg is sütöttem - kétszer. Kis változtatásokkal íme a recept:

Hozzávalók:
7,5 dkg zabpehely
15 dkg finomliszt
1 kk őrölt fahéj
15 dkg cukor
1 kk sütőpor
1 csipet só
15 dkg margarin
2 ek. méz
1 cs vaníliás cukor
4 ek. tej

A zabpelyhet, a cukrot, a lisztet, a sütőport, a fahéjat és a sót egy tálban összekeverjük. A margarint a mézzel és a vaníliás cukorral kis lángon összeolvasztjuk, a keverékhez adjuk, és hozzáöntjük a tejet is. 

Ha a fentiek alapján csináljuk, akkor egy nagyon képlékeny masszát kapunk, én még szórtam hozzá egy kis lisztet, az eredeti recept szerint fakanállal jó sűrű tésztává kell keverni. Sűrűnek sűrű lett nekem is, de nem igazán tészta, inkább massza. Ebből kellett volna vizes kézzel diónyi golyókat gyúrnom. A masszát gyúrni lehetetlen küldetésnek tűnt, de vizes kézzel diónyi kis plecsniket formálni és sütőpapírral bélelt tepsibe dobálni sikerült.

175 fokos, előmelegített tepsiben 12-13 perc alatt aranybarnára sülnek. Kivenni csak hűlés után szabad őket, mert melegen még puhák, és könnyen sérülnek. Igen ám, csakhogy az én kekszeim egy emberként ragadtak rá teljes felületükkel a sütőpapírra! Sehogy se tudtam leszedni róluk a papírt. Eszembe is jutott, hogy amikor elkezdtem sütőpapírt használni, először mindig beolajoztam a tepsit alatta, és így nem ragadtak bele a sütik, de később ezt elhagytam, mert úgy is működött. Ez most egy ismeretlen márkájú, olcsó papír, amit most használtam először, lehet, hogy a minősége volt a hibás, nem tudom. Mindenesetre két sütit megettem, ahogy sikerült, papírt köpködve, aztán összeszedtem magam, és bekevertem még egy adagot. Ezt már vajazott-lisztezett tepsiben sütöttem meg.

Végül ugyan ezeket is csak vésővel és kalapáccsal tudtam eltávolítani a tepsiről, de legalább a tepsi fenekét nem kellett kiköpködnöm :D. Nagyon finom keksz, ha rájövök a le nem ragadás trükkjére, gyakrabban fogom készíteni!

Kókuszos csiga

Ez a süti régi nagy kedvencem, még a gyerekkori farsangokról, szülinapi zsúrokról. Nálunk soha nem csináltak ilyet, de az ilyen alkalmakkor valakinek az anyukája, nagymamája biztosan sütött, és akkor én el nem mozdultam a kókuszos csigás tálca mellől :) Felnőve sokáig kerestem a receptet, míg végül két-három éve a nővéremtől megkaptam, és azóta én is készítem. Egyetlen hátránya, hogy Marci nem szereti, bár legutóbb már ő is azt mondta rá, hogy finom.

Tehát a recept:

Tészta: 

60 dkg liszt

5 dkg élesztő

2 dl tej

1 ek. cukor

4 tojás sárgája

20 dkg margarin

Töltelék: 

4 tojásfehérje

20 dkg porcukor

20 dkg kókuszreszelék

Az élesztőt a meleg, cukros tejben felfuttatjuk, a lisztbe keverjük, majd a többi hozzávalóval elkeverjük és összegyúrjuk. Lágy, jól nyújtható tésztát kell kapnunk, ami lehet, hogy felvesz még egy kis lisztet, hogy ne legyen ragadós, de vigyázzunk, hogy lágy maradjon. Nem kell keleszteni, elég neki annyi, amennyit sütés közben kel.

A tojásfehérjéket habbá verjük, és belekeverjük a porcukrot és a kókuszreszeléket. A tésztát kinyújtjuk - én két részletben nyújtottam - jó vékonyra, vékony tészta, sok töltelék, így lesz finom a csiga :) - és megkenjük a töltelékkel, majd feltekerjük.

A tekercset óvatosan, éles késsel felszeleteljük, hogy ne nyomódjon össze, és a szeleteket kivajazott-lisztezett vagy sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük. 175 fokon sütjük, közben időnként ellenőrizve, nehogy megégjen, de most csak tippelni tudnék, mennyi ideig. Nagyon finom lett :)

Citromos gyümölcskenyér

Püspökkenyeret szerettem volna sütni, ilyen recept után bóklásztam a neten. Újabban szívesebben használom a gasztrobloggerek kipróbált receptjeit, mint a különféle receptes oldalak gyűjteményeit, az valahogy olyan személytelen. Így bukkantam rá Maimoni gyümölcskenyerére, és amikor megláttam, hogy ez még a maradék tojásfehérje felhasználásához is ideális, gyorsan döntöttem. Mellette. :)

Az alaprecept:

6 tojásfehérje

18 dkg cukor

12 dkg liszt

2 citrom leve és reszelt héja

Én most üveges citromlét használtam, a héjat meg kihagytam, mert épp nem volt itthon citrom, de így is finom lett. A fentieken kívül lehet bele tenni bármilyen aszalt, kandírozott gyümölcsöt, csokidarabkákat, magvakat, diót, mogyorót, mandulát, kókuszreszeléket, ahogy tetszik. Én egy-egy maroknyi mazsolát, apróra vágott aszalt szilvát és sárgabarackot, valamint kandírozott narancshéjat tettem a tésztába, miután habbá vertem a tojást a cukorral, hozzákevertem a lisztet és a citromlét.

Az egészet jól összekeverve kivajazott-lisztezett őzgerincformába öntöttem, és kb. 40 perc alatt, 165 fokon megsütöttem. Ilyen lett:

Ezután egy tábla kockára tört étcsokit és kb. 5 deka felkockázott margarint gőz fölött összeolvasztottam egy tálban, és a sütire öntöttem. Szilárdulás után szeleteltem:

... és már el is fogyott :)

Kis sál, végülis Regőnek

Ez a gyors kis sál két nap alatt elkészült úgy, hogy egyszer el is bontottam közben, és vékonyabbra vettem, na és persze nem az egész napomat töltöttem vele :)

Marcinak szántam, mert az a sál, amit a szezon elején kapott, már eléggé elnyűtt állapotban van, de csak a kettejük pulcsijáról maradt sötétkék fonalat akartam hozzá elhasználni, ami elég kevésnek bizonyult, így lett olyan rövidke a sál, hogy végülis Regő kapta. Sebaj, az ő sapkájához is megy :)

A maradék sötétkék Aldis nagygombócos fonal, egyszerű öt sima-öt fordított kockaminta.

Marci a pulcsiban

Nos, amikor Marci hazaért az iskolából, kiderült, hogy az elkészült nyakszegéllyel már nem fér át a feje a kivágáson :D béna anyja... :) Lebontottam a szegélyt, és ma gyorsan kötöttem rá egy másikat, rövidebbet, nagyobb átmérővel, és hogy jól nézzen ki, nem patentot, hanem kifelé pöndörödő simakötést. Ilyen lett:

Marci még mindig ott tart, hogy nem veszi fel iskolába, fanyalog, de egyszer ráveszem, és remélem, megdicsérik :) Vagy neki tetszik meg.

Még egy díj :)

Ezúttal Iza tisztelt meg vele, nagyon szépen köszönöm! Neki is mondtam, hogy nagyon örülök neki, de továbbadni nem szeretném, mert ha én továbbadom hét embernek és ők is mind hét embernek, akkor aztán semmi meg nem állítja :) de szívesen kiteszem ide:

És a hozzá kapcsolódó játékban is szívesen részt veszek, azaz el kell árulnom 7 dolgot magamról. Próbálok ideillő dolgokat keresni:

1. Két dolgot nem tudok még kézimunkában, ami nagyon érdekel és szeretném megtanulni: horgolni és 4-5 tűvel kötni. Annyira kinyílna előttem a világ, ha ezeket is tudnám! Persze még egy csomó dolgot nem tudok, de ezek olyan nagyobb falatok, amik érdekelnek és hiányoznak.
2. Azon kívül, amit itt megmutatok, nagyon szeretek és szeretnék rajzolni, gobelint hímezni, megtanulni fotózni, de ezek azok, amik egyelőre nem férnek bele az időmbe.
3. Anyukám sose gondolta volna rólam, hogy egyszer majd bejglit sütök, pláne fánkot :D
4. Mondjuk azt se gondolta volna, hogy egyszer majd kertet művelek. Gyerekkoromban nagyon nem szerettem, akkor mondta, hogy majd meglátom, milyen jól kikapcsol munka után. Igaz, mióta kertem van, azóta pici gyerekem is van, és munka után még nem csináltam - mármint munkahelyen végzett munka után - de legjobban azt élvezem benne, hogy milyen hálás, mennyire látszik az elvégzett munka gyümölcse, és mennyi örömet ad.
5. Nagyon örülök, hogy - talán épp az internet nyomán - újra kifejezetten divat lett a kézimunka és a sütés-főzés. Néha olyan cikinek érzem magam esténként kétdiplomás közgazdászként kötögetve, de akkor ismeretlen ismerőseimre gondolok és a gyönyörűségekre, amiket készítenek, és már el is hessegettem ezt a gondolatot. 
6. Na ez már nem kreatívblogos dolog, de nem jutott több eszembe :) Nagyon szeretek vitatkozni, nem veszekedni, csak kulturáltan vitatkozni, és szeretem, ha a beszélgetőpartnerem vitapartner is. Szeretem megváltani a világot, akár csak valamelyik apró részletét is.
7. Végül, de nem utolsósorban, nagyon sokat olvasok - múltkor összeszámoltam, tavaly márciustól szilveszterig 28 könyvet - és nagy öröm, ha könyvet vásárolok, kapok, megosztom olvasásélményeimet, és csereberélünk is a barátaimmal.

Marci pulcsija

Tegnap majdnem elkészült az első pulcsi, amit körülbelül egyéves kora után Marcinak kötöttem, és egyben az első, ami teljesen saját tervezésű. 

Mackókötéssel készült, így az ujja szaporítása nem volt egyszerű feladat, így egyenesebb lett, mint amilyenre akartam, illetve a karkivágásba illesztése sem tökéletes, de hordható, működőképes pulcsi. Tegnap felpróbálta Marci még úgy, hogy a nyaka szegélye nem volt meg. Úgy jó volt rá, most izgulok, hogy belefér-e még a feje :) Majd hazajön, és megpróbálja, de nincs oda érte, azt mondja, nem csinos benne, és iskolába nem fogja hordani. Pedig szerintem olyan csinos, nagyfiús, majd ráveszem, hogy üljön modellt benne :) Ma már kész a szegély is.

A fonalak: a kék és a fehér az Aldis nagy negyvendekás gombócból van, a zöld pedig egy még korábban vásárolt tízdekás török fonal. A kék ugyanaz, amiből Regő pulcsija is készült, és még maradt is belőle.

Túrófánk

Ezt a bejegyzést már pár napja meg kellett volna írnom. Amikor ugyanis meséltem Kincső barátnőmnek, hogy fánkot sütöttem, megadta a túrófánk receptjét, amiről még nem is hallottam. A fánkot szombaton ebédre készítettem, bableves után ettük, aztán vacsora után is desszertnek, majd reggel hogy, hogy nem két darab kivételével elfogyott :) Így aztán elő is vettem Kincső receptjét, és hipp-hopp megsütöttem a túrófánkot, ami nagyon jó ötletnek bizonyult.

Hozzávalók (én dupla adagot csináltam az eredeti mennyiséghez képest, ezek már a dupla mennyiségek)

50 dkg túró

4 tojás

4 ek. liszt (utólag nekem még felvett némi lisztet)

1 cs sütőpor

2 ek. cukor

pici só

A hozzávalókat egyszerűen összekeverjük, megnézzük, mennyi lisztet vesz fel. Krémesnek kell lennie, nem kell tésztává összeállnia. Teáskanállal forró olajba szaggatjuk, és kisütjük. Mivel sütés közben nagyon megnőnek, egy púpos teáskanálnyinál nagyobbakat tényleg ne szaggassunk. Én az első darab megkóstolásakor úgy éreztem, elbírna még némi cukrot is, így a kész fánkokat megszórtam porcukorral, illetve a maradék alapanyagba tettem még egy zacskó vaníliás cukrot. Maradt még rumos lekvár előző napról, azzal megettük, nagyon finom, és gyorsan elkészül.