Mackótestvérek

Tudom, az utóbbi pár bejegyzés arról tanúskodott, hogy inkább a konyhában éltem ki kreativitásomat, és nem kézimunkáztam, pedig de, csak hát az hosszabb lélegzetű. De néhány perce végre elkészültek Detti mackói, még a sáljuk is, és addig nem akartam megmutatni őket, amíg mindketten, mindkét sállal teljesen kész nincsenek. De most eljött a pillanat:

Mindketten a már mutatott Aldiban vásárolt fonalból készültek, dupla szállal, az arcuk kivételével tiszta lustakötéssel, a sálak itthoni maradék fonalból mackókötéssel. A fiúmaci arcát kétféle barna, a lánymaciét bordó osztott hímzővel hímeztem. Körülbelül 30 centi magasak. Nevet nem adtam nekik, a gyerekekre bízom, de a lányka nekem annyira Rozis :)

Vidámak, és alig várják, hogy Dettiékhez kerüljenek. Az már aztán a jövő zenéje, hogy a kisfiúé lesz a fiúmaci és a lánykáé a lánymaci, vagy fordítva :)

Adventi koszorú

Az idei adventi koszorúnk igen egyszerűre sikeredett, viszont eléggé saját készítésű, na jó, a gyertyát nem én öntöttem :) Két éve már bolti koszorúnk volt, tavalyelőtt nem sikerült időben készítenem, és amit akkor vettünk, még tavaly is tetszett, csak a gyertyát cseréltem rajta.

Idén viszont az alapot már egy hete elkészítettem mézeskalácsból, mutattam is a ságvári mézeskalácsos bejegyzésben. Akkor még nem tudtam, hogy tényleg ez lesz idén a koszorúnk, de szerencsére Péternek is úgy tetszik, hogy emellett döntöttünk. Szedtem hozzá egy kevés zöld tujaágat a kertben, ma délelőtt vettünk gyertyákat, gyertyatüskét és szalagot, és összeállítottam. A tuját körkörösen rátettem egy kis tálcára, rá a mézeskalács alapot, és a gyertyát a tüskékkel. A szalag végül nem is került rá, jobban tetszett a maga egyszerűségében. Kis műhavat fújtam a tujára, és kész is lett.

Pizzasütés

Nem vagyok egy gyakorlott pizzasütő. Sőt, mondhatni kezdő vagyok, azt hiszem, ez életem harmadik olyan pizzája volt, amihez a tésztát is magam készítettem. Mindig olyan bonyolultnak gondoltam. Meg az is az igazság, hogy általában a kelt tésztákat nagyon bonyolultnak gondoltam és soha nem sikerültek, körülbelül egy évvel ezelőttig, amikor egyszer csak valami jó lett, és azóta az összes kelttészta-próbálkozásom sikeres volt. Boldogan kalandozom ebben a birodalomban, és amikor pár napja megkívántam a pizzát, kitűztem a csütörtöki napot pizzasütő napnak.

A tészta receptje ismét Stahl Judittól van annyi módosítással, hogy nem szeretem a szárított élesztőt, viszont vagy húsz darab félbevágott friss élesztőm van a mélyhűtőben, így azzal készítettem, valamint szégyenszemre nem volt itthon oreganóm, ezért azt bazsalikommal helyettesítettem. Tehát a tészta: 

50 dkg liszt
egy bögre meleg víz
egy kiskanál cukor
egy evőkanál só
őrőlt bors
bazsalikom
2,5 dkg élesztő
fél dl olaj

Az élesztőt a cukros vízben felfuttatom, egy keverőtálban összekeverem az olajjal, majd ehhez adagolom apránként a fűszerekkel elkevert lisztet. Mivel nincsenek szuper keverőgépeim, se kenyérsütőm, kézzel dagasztom pár perc alatt. Utána egy órát kel, addig elő lehet készíteni a feltéteket. 

Nekem szerencsém van, paradicsomalapot nem kell készítenem, mert ott a nyáron eltett paradicsomlekvár, ezt csak simára kevertem botmixerrel. A kész tésztát kinyújtottam, meggyűlt vele a gondom, folyton vissza akart ugrani kicsire, de legyőztem. Mivel én úgy tudom, az igazi olasz pizzán a paradicsom után jön a sajt, és utána a többi feltét, így ez következett. Aztán vegyesen, minden igényt figyelembe véve: Marci nem szereti a brokkolit, Péter vegetáriánus, Regő viszont szereti a brokkolit és én nem szeretném, ha szalonnát enne. Viszont a paradicsomot, a sajtot, a kukoricát, a vörösbabot, a hagymát mindenki szereti. Még szintén házi készítésű aszalt paradicsom is került rájuk. Így osztottam el a feltéteket, és mehettek a forró sütőbe. 

Amikor már majdnem készen voltak, még a tetejükre is szórtam sajtot, mert szeretjük, így duplán sajtosak lettek. A lakást betöltötte a fűszeres illat, mire a friss meleg pizza elkészült, Marci is hazaért, és ebédelhettünk. Kis kék műanyag tányéron a bébiadag:

Sikere volt, azt hiszem, gyakrabban kell pizzát sütnöm :)

Megjött a kekszmintázóm! :)

A kekszmintázó hengerről először Maimoni blogján olvastam, itt. Másodszor is, amikor fellelte egy magyarországí készítő elérhetőségét, aki kerámiából készít ilyet. Akkor sajnos lemondtam róla, illetve eltettem a vágyálmok kategóriába az ára miatt. Aztán nem sokkal később Móni harmadszor is írt a hengerről: amikor kapott egyet ajándékba. Az ajándékozó elérhetősége is ott volt a bejegyzésen, gondoltam, egy e-mail még semmibe sem kerül, és gyorsan utánajártam. Kiderült, hogy Gábor és Hajni fából készítenek gyönyörűeket, sokféle, egyedileg választható mintával, jóval olcsóbban, mint a kerámia verzió, és még kis kézi mintanyomókat is gyártanak :) Illetve Gábor készíti, Hajni, a  felesége kapcsolatot tart, levelezik, amennyire én tapasztaltam. Szóval rendeltem tőlük, és ma meg is érkezett (másfél napot a postán is nyaralt, de ezen nem hagyom magam felhúzni, jó? :) )

Így aztán, hiába van majdnem tele az egyik kekszes doboz (mert a másikból már elfogyott a vajas keksz) ma újra begyúrtam egy adag tésztát. A recept ugyanaz, mint legutóbb, csak most háromfelé osztottam a majdnem kész tésztát, és az egyikbe kakaóport, a másikba kókuszreszeléket, a harmadikba fahéjat gyúrtam, és így pihentettem.

Jól néznek ki, nem? :) Pihenő után kinyújtottam először a kakaósat, igyekeztem nem olyan vékonyra, majd végigmentem a tésztán a mintázóval. Persze először ragad, és akkor az ember tapasztalatokat szerez: jó vékonyan belisztezni a mintázót is, a tésztát is, főleg, ha ilyen vajas. Jó erősen rá kell nyomni, de vigyázni, hogy ahogy végighengergetem, ne csússzon el. Ilyen, amikor egész jól sikerül:

A kekszeket egy éles késsel kivágtam, a lepotyogott darabokat újra összegyúrtam, újra mintáztam. Amikor már nagyon kicsi a maradék, akkor pogácsaszaggatóval kerek kekszeket szaggattam, és a kézi mintázóval nyomdáztam őket. Ebből karácsonyi mintájút kértem:

Végül a szokásos módon megsütöttem, és most újabb néhány doboz nagyon finom kekszünk van itthon :)

A szögletes dobozban és a kerek tetőben a kakaós, elöl a kerek dobozban a kókuszos, a tepsiben a frissen kisült fahéjas. Megsülve, ahogy egy picit duzzad a keksz a tepsiben, kevésbé látványos a minta, de azért látványosabb, mint a fotón. Ha valakit érdekel, szívesen megírom a részleteket és Gábor elérhetőségét, vagy az e-mail címét a fenti linken is megtaláljátok, Maimoninál.

Vajas keksz

Elfogyott a kekszes dobozból a gyömbéres keksz, még szerencse, hogy hoztunk Anyukáméktól pár szem mézeskalácsot, így át tudtuk hidalni a mai napot addig, amíg nem készült el az újabb adag. Megsüthettem volna gyorsan délelőtt, de Marcitól már több komoly megrovást kaptam, amiért nem vártam meg a tésztagyúrással, úgyhogy most megvártam, és délután gyúrtuk.

A recept Kicsi Vútól van, ezúton is hálásan köszönöm! Ő kifejezetten karácsonyi kekszet készített, mi csak olyat, ami szívesen fogy a kekszesdobozból, ezért nem díszítettük olyan szépen, mint ők, és a karácsonyi formák mellett nálunk lett nyuszi, kacsa, gomba, pillangó, virág, ami épp megtetszett.

A recept nagyon egyszerű:

25 dkg puha vaj (én most szerencsére kaptam igazi vajat, de csak 20 dekásat, így 20 deka vaj + 5 deka margarint használtam, de úgy érzem, ez nem rontott az ízén)

25 dkg cukor

2 tojás

50 dkg liszt

1/2 csomag sütőpor

csipet só

A hozzávalókat összegyúrjuk:

Mint látható, természetesen az utolsó pillanatokig Marci gyúrta :) Utána elment edzésre, és amíg ott volt, majd utána itthon a leckéjét csinálta, addig a tészta a hűtőben pihent. Ez nagyjából két órát vett igénybe. Utána kinyújtottuk, és mindenféle kiszúrókkal kiszaggattuk.

Végül 160 fokos sütőben kb. 14 percig sütjük. Azt tapasztaltam, hogy akkor jó kivenni, amikor még azt hinnéd, hogy picit nyers, picit puha a teteje. Megszikkad egy kicsit, és finom omlós lesz.

A végeredmény összesen 116 db különféle alakú keksz, plusz a sütés közben elcsent és a kuktának munkadíjként adott darabok :) Igazi, finom vajaskeksz-ízű süti.

Aktuális kedvenc

Gyönyörű ez a fonal. Sajnos a képen nem látszik olyan jól, sokkal melegebb az összbenyomás élőben, és ahogy közelről a színek keverednek...

Aldiban vettem már egy jó bő hónapja, csak mert olcsó volt és nem kér enni, majd jó lesz valamire. Tetszett a sok színe, kíváncsi voltam, mi jön ki belőle. Valószínűleg a fenti mintánál szabályosabb is tud lenni, mert ez duplaszálas, és két gombolyag színei keverednek más-más sorrendben, de így is nagyon tetszik, én nem is bánom, hogy nem szabályosabb. Azt már inkább, hogy a családban nincs kislány, akinek köthetnék belőle :) A képen látható darabból mackó lesz, de még marad a fonalból jó sok, valamelyik ismerős kedves kislány kap majd valami szépet belőle :)

Közösségi mézeskalács

A Regőblogon már meséltem erről a programról, amin szombaton voltunk, itt kitérnék magára a mézeskalácsra is, nemcsak a gyerekekre.

A ságvári "Készítsünk együtt mézeskalácsot" program lényege, hogy az első adventi hétvége előtti szombatra összetrombitálják a lelkes vállalkozókat, akik már előre otthon elkészítik a felhívásban megadott vagy saját recept alapján a mézeskalácstésztát, és szombaton a kultúrházban összetolt nagy asztalokon együtt nyújtják, szaggatják, sütik, díszítik. Szól a karácsonyi zene, van egy pici karácsonyfa is a tavalyi mézeskalácsokkal feldíszítve.

Mi eddig egyszer jártunk pont úgy Ságváron, hogy részt tudtunk venni ebben, az idei volt a második alkalom. Ilyen az, amikor sokan sütnek együtt:

Ilyen, amikor a mi fiaink (az én két kisfiam, meg Bence, a keresztfiam) sütnek együtt:

És íme a végeredmény. A bal alsó sarokban Regő keze mézeskalácsba mintázva :) ezek azok a kalácsok, amelyeket mi készítettünk a nagy közösbe (mármint azok közül egy tepsi, mert ennél sokkal többet készítettünk), de a koszorút, Regő kezét, meg még pár darabot, amit a fiúk díszítettek, azért hazavihettünk:

Végül a recept. Idén a saját, itthoni mézeskalácsomhoz is ezt fogom használni, mert bár nekem is van saját, jól bevált receptem, ez is finom volt, meg aztán még az is lehet, hogy kétszer is fogunk sütni :)

Tehát így készítik Ságváron a mézeskalácsot:

1 kg liszt

2,5-3 dl méz

4 dl porcukor

1 csomag mézeskalács fűszerkeverék

őrölt fahéj ízlés szerint

1 citrom reszelt héja

3 db tojás

10 dkg margarin

1 csipet só

2 kávéskanál szódabikarbóna

A szárazanyagokat összekeverjük, elmorzsoljuk benne a margarint. Hozzáadjuk a mézet és a tojást, majd összegyúrjuk. Hűtőben, zacskóban vagy folpackban pihentetjük akár napokig, jó előre is el lehet készíteni. Aztán több adagban kinyújtjuk, kiszúróformákkal kiszaggatjuk és díszítjük. Ehhez használhatjuk, amit csak a fantáziánk megenged: cukormázat, mazsolát, magvakat, tésztából sodort díszeket, szórócukrot, a sor végtelen.

Nekem nagyon tetszik ez a közösségi program, Ságvár nagyon jó, élő falu ilyen szempontból. A délután végén kis kóstolót mindenki vihet haza a mézeskalácsból, de a nagy részét elteszik, és a következő héten, a főtéren tartott közös gyertyás, forró teás adventi gyertyagyújtáson kínálják meg vele a falu apraját-nagyját.

Játék Mókinál!!!

Móki ugyan Zsuzsa, de én fórumos nicken ismertem meg, és annyira illik rá a Móki név, hogy így hívom, remélem, nem bánja :) Friss kreatív blogján játékot hirdetett a közelgő karácsony alkalmából, amire rögtön jelentkeztem, gyertek Ti is!

Ajándékot kaptam :)

Móki tudja, hogy az egyik kedvenc állatom a zsiráf :) Kicsit zsiráfmániás is voltam egy időben :) Azonkívül Móki csuda dolgokat készít filcből. Ennek a kettőnek az együttállásából, meg valószínűleg abból, hogy Móki szeret engem, kaptam ma őket ajándékba:

Egy zsiráfos könyvjelző - mert sokat olvasok - és egy zsiráfos tűpárna, mert sokat kézimunkázom :) Olyan ajándék, amely abszolút személyre szól, az is látszik belőle, hogy az ajándékozó tudja, mit szeretek, minek örülnék, és ráadásul saját készítésű, szóval abszolút le vagyok nyűgözve. Köszönöm! Az alsó képen látszik, hogy Regőnek is tetszik - észre se vettem fotózás közben, hogy belenyúlt a képbe :)

Almás-savanyú káposztás csirkeragu

A mai ebédünket Stahl Judittól kölcsönöztem, természetesen némi átalakítással, de ő meg az Angyalok konyhájától kapta :). Az átalakítás annyi volt, hogy az eredeti recept pulykacombból készült, de mi nemigen eszünk combokat, viszont mivel ez a káposztás étel tényleg egy picit zsírosabban az igazi, így a csirkemell alá pirítottam bacon szalonnát. (Zárójel: tudom, hogy a 'bacon szalonna' kifejezés nem valami helyes nyelvtanilag - szalonna szalonna - de valahogy úgy érzem, a magyar nyelvben ez egy szalonnafajtaként honosodott meg, én így használom. Pedig nagy nyelvőrző vagyok egyébként. Zárójel bezárva). Szóval a recept:

1 nagyobb fej vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma (ez is változtatás, én mindig több fokhagymát használok)

3 szelet bacon szalonna

fél csirkemellfilé

só, bors

fél kg savanyúkáposzta

2 alma

2 babérlevél

1 kávéskanál őrölt kömény

1 kávéskanál pirospaprika

olaj

A csirkemellet kockákra vágom, megsózom-borsozom és félreteszem. A bacont egészen apróra darabolom, és pici olajon megpirítom. Közben felaprítom a hagymát és a fokhagymát, héjastul vékony gerezdekre vágom az almát. Ha a szalonna kisült, megpirítom rajta a húst, majd szűrőkanállal kiszedem és ismét félreteszem.

Az edényben maradt olajhoz, szalonnazsírhoz teszek még egy kis olajat, és megpirítom rajta először a vöröshagymát, aztán a fokhagymát, félrehúzom és rászórom a pirospaprikát. A tűzre visszatéve mehet rá a káposzta és az alma. 

Jól összekeverem, és fedő alatt, takarékon körülbelül 20 perc alatt puhára párolom. Én kevergettem közben, de igazából azt sem kell, elvan szépen a saját levében. Aztán ha letelt 20 perc, visszateszem bele a húst. A fotó a felszálló gőz miatt lett ilyen homályos :)

Jól összeforgatom, összemelegítem, és kész is az ebéd. Tálaláskor tejfölt hintek rá, megszórom petrezselyemmel, és aki szeretne, kenyeret is törhet hozzá. Jó étvágyat!

Sál kötött falevelekből

Ez a sál nagyon sokáig készült, aprólékos munkával. Az eredetit a Praktika magazin októberi számában láttam, majdnem minden őszi színű fonalam volt is itthon hozzá és nagyon tetszett, így nekiálltam. Háromféle méretű, kötésmódú falevélből kötöttem összesen 35 darabot. Ez még viszonylag könnyen ment is. Aztán, ahogy az nálam lenni szokott, az összeállítással bajlódtam nagyon sokáig. Elkezdtem a sötét narancssárga fonallal összevarrni, mert azt gondoltam, milyen jól fog mutatni az elütő színű fonal. Nem nagyon jött be, az első 2-3 levél után abba is hagytam, és folytattam cérnával. Sok estét töltöttem vele, és sokszor félre is tettem, mást csináltam, és szidtam a Praktika magazint, amiért olyan lazán leírják, hogy "a leveleket összevarrjuk" pedig írhatták volna, hogy figyelem, pepecsmunka! :D Azt is írták, hogy a kész sál szélei egyes helyeken pöndörödhetnek, ott körbehorgoljuk. De én nem igazán tudok horgolni, illetve még ha össze is hoznék néhány rövidpálcát, körbehorgolást még sosem próbáltam. Azért megpróbáltam, de hamar fel is adtam. 

Szerencsére ekkortájt történt az, hogy Pati barátnőm, aki gyönyörűen horgol, feladta a pomponsál kötését - így jött az ötlet, hogy cseréljünk. Elpostáztuk egymásnak az alapanyagot, én megkötöttem a pomponsálat, ő pedig körbehorgolta a faleveleket, és még a hátulját is eltisztázta! Így már egész más :) Akkor még nem tudta, hogy a sál az övé lesz ajándékba, még augusztusban nyert a Regős blogomon egy Pay it forward játékban egy kézzel készített ajándékot, ez lesz az. Megy a Fonalfaló blogra is, mert nagyrészt maradék fonalból készült. Még két kép:

Marci sálja

Végre elkészült Marci sálja, egy nappal lecsúsztam a névnapról, de nem is arra volt tervezve. Egy-két hete vettem neki új téli sapkát, olyat, aminek a kötését nem tudtam volna bevállalni, de amikor az árus mutatott hozzáillő sálat, mondtam, ugyan már, ilyet én is tudok :) A sapka fekete és különböző kék csíkos, ebből indult a sál is, különböző kék árnyalatokkal, egyre keskenyedő és világosodó csíkokkal, de amikor a kékek elfogytak, még rövid volt, így jött hozzá a zöld és végül a narancs, mind maradék fonal, és egyszerű, de jó meleg, vastag mackókötés. 110 centi hosszú és 16 centi széles, rugalmas lett a mackókötés miatt. Szerencsére nagyon tetszik neki, remélem, hordani is fogja :). Végülis gyorsan készült, csak közben medvét is varrtam, sütöttem, meg minden. Ennél is a szálak eldolgozása volt a legnagyobb feladat a végén, azt  szívesen halogatnám akár napokig :) A következő projekt a két újabb mackó lesz, remélem, hamar elkészülnek majd! 

Borajánló

Nagyon szeretem a jó borokat. Nem értek hozzájuk úgy, mint akik tényleg értenek, de dolgoztam ha jól számolom, négy nyarat borszaküzletben, és azért ott is kellett tanulni valamit, kóstoltatni, ilyesmi. Ott neveltek belém egy kis ízlést ezen a területen, és ott kötöttem örök barátságot Dúzsi Tamás boraival, különösen, ami a rozékat illeti. Ha választanom kell egy borszaküzletben vagy akár egy nagyáruházban a kínálatból, nagyon valószínű, hogy rozét, esetleg valami könnyű száraz, félszáraz fehérbort választok. Ezeket a borokat szeretem: könnyűek, jól illenek egy kis esti beszélgetéshez, nem fanyarok, nem fekszik meg sem gyomrot, sem a fejet. És ha rozé, akkor az én véleményem szerint a legjobb Dúzsi Tamás. Persze másét is szívesen megkóstoljuk :)

Márton napján illik az újbort is megkóstolni, így illik az alkalomhoz ez a poszt. Bár nem újbor, amit ajánlok, azt még nem nagyon palackozták, ilyenkor főleg az kóstolja, akinek sajátja van :) de 2009-es, és nagyon finom. Tegnap bontottuk fel Péterrel, és mindkettőnket lenyűgözött. A fentiek után gondolom, nem meglepő. hogy Dúzsi Tamás 2009-es Cabernet Sauvignon Roséjáról van szó. A fotó egy másik palackot ábrázol, a mienknek nem ilyen volt a címkéje, bár ez a Szegzárdi feliratú, pincesort ábrázoló címke fémjelzi számomra Dúzsi borait, ezzel ismertem és szerettem meg őket. Mindenkinek ajánlom, egészségetekre!

Aki libát nem eszik...

... egész évben éhezik, tartja a mondás. Évek óta rettegek, hogy egész évben éhezni fogunk, mert még sose vettem libát Márton napra, sőt, nem is ettem libát életemben. Viszont van egy Márton fiam, mint a vakondtúrásos posztban említettem, úgyhogy az alkalom nálunk duplán is megvan. Így aztán vettem egy kis libamellet, és ma elkészítettem ebédre. 

Még tegnap befűszereztem egy kicsit: azzal az olajjal, amibe nyáron az aszalt paradicsomot tettem. Sima kukoricacsíra-olaj, de a paradicsom ízét is átvette azóta. Plusz só, bors, tárkonylevél, majoranna. Letakartam, és ebben a fűszeres olajban állt egy napot a hűtőben. Ma aztán elővettem, és betoltam a sütőbe letakarva lassan párolódni. Még egy órával ezelőtt feldaraboltam egy almát és egy körtét héjastul, hozzátettem egy marék aszalt szilvát és pár szem gesztenyét, megszórtam fahéjjal és szerecsendióval, folyattam rá egy kis mézet, és meglocsoltam narancslével. 

Ezt is hagytam egy órát állni, és csak ekkor toltam be a libát a sütőbe. Némi párolódás után köré halmoztam a gyümölcsöket, akkor így nézett ki:

Ezután már csak locsolgatni kellett a saját zsírjával, a gyümölcs levével és még plusz narancslével. Így nézett ki készen:

és így az ünnepelt tányérján krumplipürével körítve:

De van még nekünk egy vegetáriánusunk is a családban, az én párom, Péter. Azt nem lehet, hogy ő egész évben éhezzen! Így aztán készült vegetáriánus liba is, tésztából, a recept Mohától való. Nem írom le külön, mert egy az egyben ugyanaz, a kelt tésztásat választottam, aszkorbinom nem volt itthon, így egy kis szódabikarbónát tettem bele, illetve szeletelt mandulám sem volt, kókuszreszeléket szórtam tollnak a libákra. Úgy alakult, hogy Lúdanyónak nagyon nagy fészekalja apró kislibája született ma nálunk:

A mini fonott kalács pedig úgy jött létre, hogy elegem lett a sok apró liba formázásából :)

Nagyon finom volt a mai ebéd, isten éltessen minden Mártont, és minden libát, és köszönöm a receptet Mohának!

A Nagy Kék Medve

Íme a negyedik medve, aki a Segíts Daninak! blog kapcsán készült. Őt Detti kérte az első, a blogra készült mackó alapján. Jó vastag sötétkék maradék fonalból készült, így elég tekintélyes is lett: 37 centiméter hosszú. A sálja is maradék fonal, mégpedig Opera, erre emlékszem, egyszer vettem belőle sokat vagy nyolc-tíz évvel ezelőtt. Kék medve úr nyersszínű sállal, hímzett szürke orral, szemekkel, szerintem igen komoly és elegáns :) úgy értesültem, hogy Detti egy kisfiúnak szánja ajándékba, remélem, örülni fog neki! 

Hosszasan készült, a kötéssel két nap alatt megvagyok, de utána a varrás, az arc hímzése, a tömés olyan macera nekem... Viszont amikor készen van egy-egy mackó, az nagyon jó érzés :) 

Még tervben van kettő, szintén Detti kérésére, immár a saját kisfiának és kislányának, aztán még egy, a blogra, licittárgynak. Huhh...

Vakondtúrás torta

Az én Marci fiamnak holnap lesz a névnapja, merthogy Márton ő. Megkérdeztem, milyen süteményt szeretne ebből az alkalomból, és vakondtúrás tortát kért. Apja rokonainál látta, szerinte ők olyan dobozos alapból készítették. Meg kell hogy mondjam, mindezidáig én se hallottam arról, hogy ezt a tortát máshogy is elő lehet állítani, a dobozos por megjelenésekor találkoztam először azzal, hogy egyáltalán létezik. Mondtam Marcinak, hogy én márpedig nem vagyok hajlandó porból alkotni :) így hát feltérképeztem az internetet, gondoltam, attól, hogy én nem hallottam még róla, nálam okosabbak biztosan ismerik a vakondtúrás torta házi készítésű változatát. Igazam is lett, nem is egy receptet találtam, és végül ezt választottam. Leírom azért én is a receptet, ahogy csináltam. Íme a folyamat, a tapasztalatok és a végeredmény:

25 dkg liszt

25 dkg cukor

1 tojás

5 dkg vaj

1/4 l tej

4 dkg kakaópor

1 csomag sütőpor

1 tojás

5 banán

3,5 dl növényi tejszín vagy habtejszín

kis porcukor

10 dkg étcsokoládé

1 csomag habfixáló

A tojást és a vajat habosra keverjük. Nem árt, ha az embernek van egy ilyen kis kuktája is :)

Hozzáadjuk a tej felét, a cukrot és a kakaót, közben folyamatosan keverjük. A lisztet elkeverjük a sütőporral, és a tejjel felváltva apránként a tésztához keverjük. Jó alaposan kikeverjük.

Ha ez megvan, egy körülbelül 24 centis tortaformát kivajazunk, kilisztezünk és beleöntjük. Közepesen meleg sütőben tűpróbáig sütjük - igazából nem tudom, mennyi ideig, viszonylag sokáig sült, nem néztem az órát :) A formában hagyjuk kihűlni, ezalatt lereszelünk 10 dkg étcsokoládét. Ha a tészta kihűlt, kivesszük a formából, éles késsel körbevágjuk a tetejét úgy, hogy körülbelül egy centis pereme maradjon, és a peremen belül kiskanállal kivájjuk a tészta belsejét.

Jó sok morzsás tésztát kapunk, ami egyben marad, azt elmorzsoljuk. A kivájt tortába beletesszük a banánokat. Az eredeti recept szerint félbevágott banánok voltak, ezt én kicsit elnéztem, és egész banánokat tettem bele, így aztán jó banános és jó magas tortát kaptam. Ha ez megvan, a tejszínhabot kemény habbá verjük egy kis porcukorral és a habfixálóval, 10 dkg étcsokit lereszelünk, és habverés közben hozzákeverjük. Ezt a kemény habot púpozzuk a banánok tetejére.

Kicsit elsimítjuk, és végül rászórjuk, tapasztjuk az elmorzsolt tésztát is. Nekem még maradt is egy csomó morzsa. Így néz ki a végeredmény:

Állítólag jót tesz neki, ha egy napot hűtőben pihen, úgyhogy most ott várja a holnapi névnapot. A tészta egyébként egy nagyon finom, nagyon kakaós tészta, mindenféle más tortához is jó alap, és könnyen, gyorsan elkészül. úgyhogy a későbbiekben is használni fogom. Díszítésnek kerestem kisvakondos marcipánt, de sajnos nem találtam, úgyhogy holnap megszórom majd egy kis porcukorral tálalás előtt, mintha havas lenne. Remélem, finom is lesz :)